Lehajtott fővel hallgattál,
Nem mondtad, amit akartál,
Makacsságod nem engedte,
Hogy belenézz a szemembe.

Pedig ha ez történt volna,
Szemem úgy el varázsolna,
Szavak nélkül is tudhatnád,
Boldog élet várt volna ránk.

2018. 05.09.

Igazából Te
voltál, ki azt a hidat
szívből avattad.
    "
Május volt, a Híd
avatás, augusztus
átjöttél rajta.
     "
Szerelmes szíved
avatta a hidat, úgy
rohantál hozzám.
     "
Átjöttél hozzám
azon a hídon, csókod
szentelte azt fel.
    "
Még áll az a híd,
mely csókodat hozta el

Krúdy Gyula most Siófokon,
szobor, ül egy hintó bakon.
Petőfi sétány szélénél,
platánfasornak szegélyén.
 
Van egy ülőhely mellette,
foglald máris, ha van kedved.
De jókedvű légy és csinos,
arcod rózsa, ajkad piros.
 
Ha szép, üde leányzó vagy,
megfejti éji álmodat.
hajnalit kell megjegyezni,

Versenyszellem olyan magas,
kocsik egymásra tapadnak,
nézők figyelik távcsővel,
folyik a harc az idővel.
 
Kanyarban a fordulásnál,
jaj, padkára ki ne csússzál,
távolságot, időt nyerhetsz,
ha a belső sávon vezetsz!
 
2019. 05.18.

Gyermekem a piciny kezed,
nyitod, enyémet keresed,
fény ragyog ujjaink között,
boldogság közénk költözött.

Időnek gyors múlására,
gyengül kezem szorítása,
ráncok rajta gyülekeznek,
akkor sem engedd el kezem.

2019 05. 29.

Arany János nagy szókinccsel,
Csengőn farag minden rímet.
Mikor olvastam a Toldit,
Megkönnyeztem a sorait.

Börtönben a szívem,
élet börtönében,
rácsok mögé zártál,
mielőtt rád néztem.

Éhség gyötör kéjjel,
szerelem csipkéivel,
fantáziával dúsított,
néha fájdalmat is zúdított.

Börtönben a szívem,
vágyak börtönében,
csillapíthatatlan,
örökös éhségben.

Édesapám olyan jó fej,
Rejtvényeket sokat jól fejt,
Beküldi, egyszer nyert vele,
Anyuval felmentek Pestre.
 
Majd derék ember módjára,
Felpattan deres lovára,
Ostorával kicsit csap rá,
Elfut vele kertek alá.
 
Este mikor megérkeznek,
Anyu éppen tehenet fej.
 -Jaj, csak ne fájna a derék

Őszi tájon veled megyek
Barnul a dió, s levél pereg
Fácán rikolt,csibéit hívja
Nem jön válasz nagy riadalma

Fogoly szalad, párját félti
Megnőttek már az ő csibéi
Kukorica sárga tenger
Megérett a cső, törni kell

Megváltozott az őszi határ
Komor égen vándor madár
Szőlő érett, szüretre vár
A napsugár felhők fölött jár

Hosszú percek óta anyám kezét nézem,
Amint pihennek fáradt, bütykös ujjai.
Mily sokat szolgáltak már e vén cselédek!
Rajtuk (maholnap) egy évszázad súlyai.

Még tudok várni kedves
türelmem még megmaradt,
elhiheti várom magát
a ház végében a kert alatt.

Ott ahol találkánk volt
csörgedezett a kis patak,
vadkacsák is jártak oda
és voltak benne kis halak.

Elmúlt évek ködébe vesztek
mikor még csókoltam forró ajkait
hol van az a bájos leány -,
kinek nem váltottam valóra álmait.

Máris, kedves, epekedel utánam?
Csak most hagytam el a szobát,
ahogy az éjszaka kócolta hajad,
úgy rád a Hold is önti mosolyát.

Amely rózsát vittem néked,
hanyagul tetted a vázába,
ők még mosolyogva néznek,
emlékeznek az éjszakára.

Nyári "ecsetszimfónia"

 Csodálva szemlélve hitetlenül nézet,
láthatár, felhőraj bíborszínben vérzett!
Csillogó tükörként valóságot vibrált,
tágra nyílt szemekkel ki nem hiszi mit lát.

 Finoman vöröslött rőt ritkult palástként,
átívelt a térben lehajolt a fákért.
Lombjukat simítja kósza pillanatért,
szellőként susogó levélkórus neszért.

Köszönöm Istenem, hogy eddig éltettél,
szerető családdal engem körülvettél.
Mindenem megvan magamnak nem kérek,
ha szükség van rá jobb egészséget.
 
Működik a világ egysége és harca,
kérem Istent, egyensúlyban tartsa.
Pusztító cunami, égető meleg,
másoknak ártó emberközegek.
 
Jóvá varázsolja őket, kérem Istent.

Piros pipacs a kedvenc virágom.
Vidám leszek ahányszor csak látom.
Új erőt kap az érzékeny lelkem.
Terveimet tettekkel követem.
 
Hevessége erős, ám mulandó.
Sok bimbó gyorsan nyílni akaró.
Ha egyiknek földre hull a szirma,
Másik szirmot bont, máris kinyílva.
 
Kísérői a búzatábláknak,
Életerőt így adnak egymásnak.