Hol voltál a fagyos télben,
mikor szél rázta az ablakot?
Jégvirágot rajzolt mindre,
és a szív ott megfagyott.

Hol voltál a csendes őszben,
mikor elaludt a táj?
Lehullott a sok falevél,
és a szív úgy fájt.

Hol voltál a forró nyárban,
mikor égetett a Nap?
Még a föld is repedezett,
a szív lett aszott húsdarab.

Ott voltál a szép tavaszban,
minden nyíló virágban.
Csendes eső cseppjeiben,
minden szívdobbanásban.