Városligeti tónak hangulata,
Emlékeztet egy nyári vasárnapra.

/Édesapám: 111. éves lenne, Erdős György/1908.08.08. Maglóca/

Nem tudom, kinek, mit jelent e dátum?
Nekem ünnep a szívemben.
Imával gondolok rád
Édesapám, téged soha nem feledve.

Az évek száguldó vonatként szállnak tova,
Te az én szívemben vagy bezárva.
Mindig látom mosolygó arcodat,
Gyermekeid felé kitárt, óvó karodat.

Augusztus a nyárnak utolsó hónapja,
tele van tűzdelve sok jeles napokra,
Nagyasszonyunk Mária mennybe menetele,
István Királyunk, Alkotmány, kenyér ünnepe.

Csendít a harang, zúgva-bongva hívogat,
Isten házába hol imába feszül gondolat,
az a falat kenyér mit kezembe veszek,
min munkáltak azon sok szorgos kezek.

Édesapám sírjánál
Mezei István

Harminc éve már e kő Apám sírja,
kora és neve keményen bevésve,
most megállok egy röpke pillanatra,
 hogy emlékezzek szeretetére. 

Bénít minket a ravatal békéje,
megszeppent félelem, néha pár csepp könny,
ennyi marad az életünk végére,
utána feledés, és szürke közöny.

 
 
Hith Éva idézet: " Szépsége megnyugtatja érzékeny lelkem. "
 
Tekintetem egy kies tájon pásztázik,
Türkizkék tónak vizét tükrözi szemem.
Hullámok háta mostan csendesnek látszik,
Csobbanva simulnak a homokszemekre.
 
Szeretet ez érzem, oly finom csobbanás,
Apró homokszemek boldogan csusszannak.

Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva,
Mint a harmat cseppet a virág issza,
Úgy ébred az áhítat a szívemben,
Szent István királyunk téged ünnepelve,
Ki Isten nevében összefogtad a magyar törzseket,
Hogy itt a Kárpát medence magyarjai erősek legyenek.
Te kovácsoltad nemzetté népünk,
Szent István királyunk hozzád esdeklünk;

Országunknak szorgos népe,
Feltekinthet már az égre.
Égieknek hálát adva,
Búzatermést learatta.
Gépekkel oly könnyen, gyorsan.
Köszönet a modern kornak.
Új kenyeret megszenteljük,
Szent Istvánt is ünnepeljük.
Ki államot alapított,
Magyaroknak otthont adott.
Hazánkat védeni kellett,
Önálló sosem lehetett.

 
Múlt századi festményt nézem,
Mennyi munka volt vidéken.
Nyár közepén izzó meleg,
Látványa mégis oly kedves.
Háttérben tarló mezeje,
Learatott búza helye.
Nincs megállás újabb munka,
Előttünk egy dinnye kupac.
Dinnyeárus áll mellette,
Árujának van keletje.
Csíkos dinnye oly jó fajta,
Piros hús, fekete maggal.

Dús harmat csapódott nyári hajnalon,
mint vízpermet a parti kőhalmazon,
az a sok megannyi gyémánt csillogás,
korai fényben a sűrű pislogás.

Ásító álmomat dörzsölöm szememből,
nem tudok kimaradni a küzdelemből,
hosszú éveken nappalt-nappal követett,
majd egy idő után, éjt-éj gyűrögetett.

Köszöntelek   „Ősök Napja”
Magyar nemzetet vidd diadalra
Nem akarunk már benne hinni
Taposnak bennünket Európa urai

Pedig hős volt egykor a magyar
Összefogott, s övé volt a diadal
De mindig felütötte az árulás a fejét
Átok sújtott rá, s okozta vesztét

    Veszett róka /2-oldal. /    Folytatás.

 Dolgunk végeztével tovább mentünk
Történetet nem feledtük
Sietős volt a határidős munka
Terv készült azután nyomban.

El is múlt már vagy három napja
Igazgatónknak utolért hívása
Történt a napokban egy furcsa dolog
Kérek róla beszámolót!