A csopaki vízparton,
Áll a bál a strandon.
A hold éppen világít,

Alkonyodik, csend van és nyugalom,
Itt ülök most veled a tóparton.

Ma Mindenszentek ünnepe,
Hála üdvözült lelkeknek.
Hirdették Isten igéjét,
Embereknek, hogy megértsék.
 
Kínt, szenvedést is vállalva,
Életüket feláldozva.
Hogy tiszta maradjon vallásuk,
Hívőknek tisztánlátásuk.
 
Másnap van halottak napja,
Szeretet könnyeit hullajtva,
Szeretteinkért gyertya ég,

Kedves Ilonka, ma van Szent György napja.
Április 24-én a hagyományok úgy tartják,
A jószágokat legelőre először hajtják.
Erről jutott eszembe, egyszer nálatok voltam.

Egy Füredi Anna bál, mit közelből láttam,
a szívkórház erkélyén szomorúan álltam,
hallottam a zeneszót, hiányzott a nótám,
gyönyörű lányt láttam Balatonnak partján.

De másnap is ott láttam, kikötő mólóján,
virágmintás napernyő volt kicsi kacsóján,
visszasétált a hintóhoz melyik őt várta,
dalolva visszhangzott utca mint dalárda.

Ellopta az ősz a nyarat,
Egy-két meleg napsugarat,
Napsugár a színes ecsetet,
Festegeti a szép színeket.

Három süni jó testvérek,
Vidám lakói a rétnek.
Egyetlen vad fel nem falja,
Gömbök lesznek mint a labda.
 
Jaj, megszúrja a tüskéje,
Ott hagyja őket békében.
Julikának jött egy ötlet,
Ehetővé teszem őket.
 
Készítek egy csendéletet,
Kosárba dióbélt teszek.
Körte lesz a testük arcuk,
Jaj de finom ha harapjuk.

Őszi köd szitál,
hullik már
a fák sárga levele,
mint búcsúzkodók keze
az eltűnt nyár felé
integetnek vele.

Édes kicsi vörös cica,
Most érkeztél neved Mica.
Anyu hozott egy kosárban,
Rád talált egy lépcsőházban.
 
Nézd mily szép az új otthonod,
Joci vagyok a barátod.
Én is kicsike vagyok ám,
Tejet ad nekünk anyukám.
 
Üveggolyót adott nagyi,
Azzal fogunk majd játszani.
Elgurítom a szobában,
Ugorhatsz gyorsan utána.

rég volt ilyen évem, ennyire szomorú
Istent hiába kértem, körülvesz a bú
barátaimat búcsúztatom, elmentek
egymás után sorban, hát Isten veletek

búcsúzom először tőled, drága Gyula
búcsúzom tőled is, Viktor, Isten veled
tréfát űzött velünk a Halál angyala
elragadott oly hirtelen benneteket

Itt-ott mindig hunyorog kis fény,
közöttük kószál pár emberi lény,
majd gyűlik és nő az emberi tömeg,
virágokkal színesednek sírkövek.

Rokonok ismerősök sok jó barát,
már nem hallani egynek sem szavát,
mozgó lényük csillagokba költözött,
emlékük lángocskákat öltött.

Szentpétery Ildikó Szigi festményéhez

Feladtad a leckét egykor jó anyám,
holtadban is csüngök minden egy szaván
szeretetednek, nem hagyom a porban
kedves képed emléktől jóllakottan,
hangod, mosolyod rábízom a szélre,
tőled vagyok, zubog testemnek vére,
erre a világra te szólítottál,
majd eltűntél végleg egy szakadéknál,
porontyként sírtam utánad eleget,

Még itt az őszi napsütés,
Langymelege felüdülés.
Hallom a tücsök még zenél,
Harmat szárad cilinderén.
Hangját viszi az őszi szél,
Virágzó rétnek hinti szét.
Virágszirmok illatoznak,
Méhecskéket ide csalnak.
Milyen csodás e pillanat,
Hamarosan elillanhat.

2017.10.26.

Egy szép napnak néztünk elé,
Majd amikor megszülettél,
Az egész család oly boldog,
Gólya végre fiút hozott.
 
Mikor láttam a mosolyod,
Tudtam sok örömöt hozol.
Érzelmi kötődésed nagy,
Lényed szeretet nyomot hagy.
 
Sok játékos évet éltél,
Legó sakk amit szerettél.
Majd mindig csak matekoztál.