Sír az erdő, dőlnek a fák,
hatalmas szép szál daliák,
motorfűrész úgy dolgozik,
el is fogynak már holnapig.

Fogy az erdő, vadak bújnak,
az erdővel együtt sírnak,
eltűnt a sok sűrű bozót,
nem látni már csak egy hollót.

Kötöttségek pányvája

Pilinszky János emlékére

Oldódjon le rólam a kishitű pányva,
szelíden indulnék ártatlan kalandra,
kerüljön el engem a nagyképűség, gőg
epekedve várnak a letarolt erdők,
legyen józan mérték és egyensúly bennem,
mikor kopog majd az elkerülhetetlen.

Mesét írni nem is nehéz,
ha van benne egy tengerész,
vagy egy kislány az erdőben,
nyuszi család a mezőben.

Repítse el őt a szellő,
legyen nála egy esernyő,
gombaházban a lakása,
legyen jó tündér barátja.

Küzdjön meg csak a rosszakkal,
a csattogó agyarakkal,
tévedjen el feltétlenül,
sötét erdőben egyedül.

Drága Barátaim!
Szunnyadjatok szépen!

Ebben az erdőben, manók éldegéltek,
tündérek énekeltek, vígan zenéltek,
harkály kopogta fákon az ütemet,
mogyorót mókus vidáman csörgetett.
Madarak fütyülték, kedvenc nótáikat,
vaddisznók kérték táncra kocáikat.
Táncolt az erdő, bólogattak a fák,
nem láttak még soha ilyen csodát.
Ebben az erdőben csodák születtek,

Szárnyal a lélek
fényalagútba`,
testtelen élet,
véges az útja.

Mennykapu ködben
áll a határon,
csend nyugodalma
érzik a tájon.

Íme a végcél,
melyre úgy vártál,
földi világban
épp ide vágytál.

Ősz öregember,
kulcs a kezében,
arca sugárzó,
béke szemében.

Az idő indái befutották falát,
ablakain beköszönt az elmúlás,
kopott ajtaját többé nem festik le,
karnyújtásnyira van a végső megnyugvás.

Még várja az álmodni, pihenni vágyót,
a hímzett párna abban reménykedik,
hiába foszlott, varrása megfakult,
talán egyszer még ölelik, előveszik.

Tér és idő játszott velünk,
Találkozás járt csak nekünk.
Jöttél aztán újra mentél,
Veled lenni úgy szeretnék.

Hosszú volt a várakozás,
Elhervadtak mind a rózsák.
Illatuk is elszállt velük,
Benne volt a mi szerelmünk.

De te mindig újra hoztad,
A rózsáid illatoztak.
Öleltük egymást reszketve,
Újra mentél, engedtelek.

Egy kicsi bolond fehér kecske,
hogy legyen neki jó tejecske,
felmászott a fára,
de szegény kis pára
csak sírt, hogy valaki megmentse.

2021. október 5.

Kép: Pixabay ingyenes képek

Mesélj még anyu! Én hallgatlak!
Körülölel az álomvilág,
karjába vesz egy égi manó,
s tovarepít a kíváncsiság.
 
Mesélj még, anyu! Várnak csodák,
varázsvirág, tündérek, mackók,
oroszlánok, a hét kis törpe, 
színes, tarka, réti pillangók.
 
Mesélj még, anyu! Álmos vagyok!
Vár erdő, s a három kismalac,

Még mindig szeretem a mesét,
csak nézem, csodálom a szemét,
vonzó és csodás vagy, meseszép,
rólad dalol madár, csiripel veréb.

Még mindig szeretem a mesét,
hangodat úgy hallom, mint a zenét,
hallgatom s nézem magas, ívelt szemöldököd,
ahányszor nézlek, kihozod belőlem a kisördögöt.

Boldog születésnapot!