Azt annak szánom, aki azt hiszi magáról, hogy van néhány kg súlyfeleslege...

Amit mondok, nem ma történt,
sok millió év előtt.
Elmesélem, hogy az Isten
valamikor réges-régen
hogy teremtette a nőt.

  Rólam köztudott, hogy másoknál elfogadom a modernizálódást, mivel három+három gyermekem van (lányaim, vejeim), a velük járó baráti körrel, de én magam azért megmaradtam igazi konzervatív nőnek. Ebben része volt az Anyukámnak is, aki apácának szeretett volna nevelni. Ettől azért kissé elfajzottam, tekintettel arra, hogy a XX. században születtem. 

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni!

Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! A szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

folytatás...
   Liza lelkében a poklok kínjával másnap bement Csilla rendelőjébe a kolléganőnek bejelenteni, hogy lánya meghalt. Csillának még nem volt önálló prakszisa, ezért egy idősebb orvosnő mellett rendelt. Megnézték a számítógépet, de nem találtak benne semmi nyomot, ami az öngyilkosságra utalt volna. 

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

Liza állt az ajtóban némán, döbbenten, rémülten. Képtelen volt felfogni, elhinni, amit hallott. Ez biztosan félreértés, Csilluka másnap reggel wellness hétvégére indul a barátjával. Csak futni ment, ez szokásos esti programja volt.     

Kérem, hogy ezt az írást ne "tetszikeljétek" Ennek a témája nem olyan, amire a tetszik" gombot meg kell nyomni! Mindezt azért írtam le, mert a történet szórol-szóra igaz. A szomorúságon, fájdalmon kívül jól látható, milyen országban élünk! Tanulságos! Hozzáfűznivaló lehet, de tetszikelés talán mégsem! 

  Anikót nem ismertem még, amikor egy Amerikában élő, idős Magyarerős tagunknál tapasztaltam, hogy plagizál. Hiába figyelmeztettem. 

   Az egyik legrégebbi Magyarerős barátunk. Ő egy kedves, végtelenül szerény, „bohókás” öregúr.

    Tudod…velem mindig történik valami. Akkor is volt story, amikor Dedike megszületett.

    Vége lett a jó világomnak, amikor elmentél a PIÁR-ba tanulni.

   Emlékszem… Kicsike voltam, Te ültél az ágyam sarkába kuporodva, és meséltél nekem arról, hogyan építesz várat a fából készült építő kockákból.

   Hű, de régen is volt... Sok-sok évvel ezelőtt egy barátom kitalálta, hogy hozzuk létre a Magyarerő honlapot.

   Néha mi felnőttek is szívesen visszamegyünk az időben, hogy újra gyermekké váljunk néhány percre.

 Eszembe jutott, hogy írok Rólatok. Ahogy telik az idő, úgy jutnak eszembe az emlékek, első benyomások.

   Elismerem, én kissé rasszista vagyok, mégis az élet úgy hozta, hogy egy fekete fickóval kötöttem össze az életemet, és együtt élek vele immár tizenhét éve. Ez bizony nem kevés idő. Megszokni a másik rigolyáit, alkalmazkodni egymáshoz nem könnyű. Így vagyok én is az élettársammal.

   Telik az idő... lassan már nyolc éve, hogy Édesanyámat elvesztettem. Nem igaz az, hogy az idő enyhíti a fájdalmakat! Egyszerűen csak megy tovább az élet körülöttünk.