Álmot vennék jutányos áron,
olyat, mit boldog ember álmodott
- átragyogva éji homályon –
reményt egy jobb világból áthozott.
|
Hogyan is kelhetnék versenyre veletek –
hisz egyedül vagyok, ti pedig: rengeteg!
|
Felrobbant egy gránátalma
kint a gyümölcsfronton –
megfordult a harci helyzet
hirtelen e ponton.
|
Dér csillog a kopasz fákon,
varjú károg minden ágon –
tipeg-topog egyik-másik,
mert a lábuk igen fázik.
Azt károgják, azt beszélik:
|
Lelkem gyógyítójához
Bocsásson meg, tiszteletlen voltam:
hívására még nem válaszoltam.
Nem vagyok egy híres levélíró –
nem szép dolog, de nekem már így jó.
|
Hajléktalan lett a lelkem,
kóborol az éjszakában,
mint a kutya, oly kiverten:
csak egyedül csak magában.
|
Talán elkéstem: felmerülhetett egyesekben, hogy a mai versemet netán plagizáltam volna, hiszen most jöttem rá, hogy Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el" c.
|
Vékony jégen táncot ropok,
táncparkettem sírva ropog.
Sámánok ütik a dobot –
szívem, lábam együtt dobog.
|
Kóborolnak langyos szelek,
űzik őket fagyos szelek –
nyárból jövök, télbe megyek.
|
Molnár anyám ködlő porban
eteti a zúgó gépet –
liszt a szájban, liszt az orrban,
|
Temetésre hív a harang:
meghalt három békegalamb.
Egyik volt a lélek őre,
másik volt az ország őre,
harmadik volt világ őre.
|
Szemérmes szerelemmel
szerettelek téged,
mezítelen, szűz lelked
hívta az enyémet
Isten-tanúság előtt
fehér, tiszta frigyre.
|
Hogyha megunnátok, mondjatok le rólam –
legyek kivert koldus országúti porban,
vállamon botommal, rajta rongyos kendő,
benne himbálózik majd’ hatvan esztendő.
|
Katinka drága:
hosszú a táv ma,
nedves a víz is –
ez ám a krízis!
|
Nem kell írnod, nem kell válaszolnod,
nem kell verseim fölé hajolnod.
Ne lesd meg emlékemet a borban,
|
Marcikám, a torta szép:
érzem édes illatát,
de mást is mondanék:
|
Röpképtelen gubbad a lelkem –
szárnyát szegte kardos rémület:
csak vacog magába tekerten,
kalitja éjsötét, mély üreg.
|
Dinnyére sör:
Brexit-re Trump?
Mégsem tök –
makk lett a tromf?
|
Erős voltam én és bátor:
tejet loptam az anyámtól.
Pereltem, ha nem szerettek,
bevéreztem száz keresztet.
|
Mikor gyászzene hömpölyög az égből,
s templomi harangok törnek darabokra,
mikor tornyok dőlnek madarak röptétől,
s lángra kap ismét Mózes csipkebokra,
|