Csillog a fagyban a Tél palotája,
zúzmara hullik, s hópihe rája.
Jégüveg ablaka, hűs a szobája,
köd fala rejti szürke homályba.
Jár-kel a tájon a szél csoda szánja –
csendes a birtok, dér foga rágja.
|
Sírtál-e már ma Kedves,
vagy hagyod:
csak mérgezzen a bánat?
|
Értelmezési kísérlet
Nem született Ő istállóban,
párát lehelő barmok közé,
nem aludt szalmán se jászolban,
|
- Na, milyen gyorsan hajtott?
- "c"-vel...
- Neve?
- Fo Ton.
|
Harsan a versem,
friss ez a verseny
túl a keserven.
|
Rád hajolok, meg ne ázzál,
csókolgatlak, meg ne fázzál.
Szívkamrámban rejtegetlek,
pitvarából nézegetlek.
|
Tele van a Hold, tán még ki is csordul –
amerre a Nap áll, éppen arra fordul.
Mintha orra, szája, s két nagy szeme lenne:
de sok földi ember gyönyörködik benne.
|
- Keszonom szépen! - mondta a banyakapitánynak egy járatos angol(aknás) nő, és csillegett a fekete gyémántos nyekklánca.
|
- Neve?
- Tél.
- Anyja neve?
- Zúz Mara.
- Apja neve?
- Zí Mankó.
|
Szólegó
Vajban
sajt?
Baj van!
|
Lehetséges,
hogy nem vagyok
tehetséges?
|
hóterhes a felhő,
Karácsony ím eljő
már.
|
Jézuska, én nem kérek ajándékot:
ne hozz pizsamát, csokit, se játékot.
|
puha-fényes
bársony-kényes
recés-érdes
|
Könyörtelen a lélek rákja:
körbefonja, s tépi, rágja –
|
Építészetet tanultam, tehát ismerem az aranymetszés szabályait - a matematikában, geometriában is.
|
Képzeld Marci, most üzent a Mikulás -
azt üzente: néhány nap és indulás!
Várják már a rénszarvasok boldogan
|
Éva
Nem vigyázott rád az Isten,
messze szöktél drága kincsem,
szép húgocskám, jó testvérem –
sír a lelkem hófehérben.
|
Unokatestvérem halálára
|
Marcinak, Sárinak
Télapónak hab szakálla –
alig bírja el az álla.
Orra alatt nagy bajusz,
ha meghúzod, bajba jutsz.
|