Mikor gyászzene hömpölyög az égből,
s templomi harangok törnek darabokra,
mikor tornyok dőlnek madarak röptétől,
s lángra kap ismét Mózes csipkebokra,

mikor reng a föld, hullámzik a bőre,
s mint részeg, tántorog mind a bűnös város,
mikor a tűz és víz zúdulnak karöltve,
s rothad az éden: kertje bűzös, sáros,

mikor a holtak sírgödröt temetnek,
s az élők fekszenek gyertyás ravatalon,
mikor tűzbe buknak ezeréves szentek,
s bűnöst tömjénez hites imamalom,

mikor az anyák gyermekhúst árulnak,
s fiú gyaláz meg tiszta lelkű anyát,
mikor mennykapuk örökre zárulnak,
s Krisztus tagad meg Szentlelket, s hű Atyát,

mikor kifordul a Föld magmás gyomra,
s a Hold mindörökre sarló marad,
mikor a vén Tejút fröccsen csillagokra,
s feketelyukra antianyag tapad,

akkor megérted a Mindenség rendjét,
s a teremtett Világ kódolt törvényeit,
akkor meghallod majd a Végtelenség csendjét,
s érzed a Káosz rejtett örvényeit….

     2016.11.06.  Csorba Tibor