Most ezt az időt éljük,
Ebben dobban a szívünk.
Keresem a fényt,

Költő, író, poéta,
Rímbe szedve sorolja.
Képzelete szárnyal, repked,

Miért sír a vadgalamb a fákon,
Fészkén ülve és töprengve,
Vagy fent a levegőégben..

Míg megtaláltalak, sok év telt el.
Sok év csapásai sújtották lelkemet.
Kerestem valamit ami már itt van,

Ha bűn a szeretet,
abban élek...
Összeért a lelkünk,

A szeretet sokféle lehet.
Felemelő, vagy mélybe taszító.
Mindkettőt ismerem, hisz
megtörténtek én velem.

Köszönöm az égnek, hogy megtaláltál.
Köszönöm, hogy átformáltál.

Ha csalogány lennék,
Válladon pihennék.
Bármerre járnál,
Vígan énekelnék.

Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,

Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.