Kedves, vén, öreg fáim,
Alattuk állva, merengve, némán várni,
Emlékek, melyek szárnyalnak velük,
Az ágaikon vígan hintázó kisgyerek vagyok.

Rátok nézve emlékezem,
Öreg fáim ti vagytok még velem,
Ti vagytok, kik emlékeimet láttátok,
S talán a Teremtő gondolt rátok,
S gondja van rám is, tudom.

Kedves, vén, öreg fáim,
Emlékezem, s fáj a szívem értetek,
Könnyeim a porba hullanak,
Ha rátok nézek ennyi év alatt.

Riadt a világ, ilyet láttatok tán,
Öreg fáim, ölellek át.
Két karommal át nem érhetlek,
Mint kisgyermek élek bennetek,

Veletek élek még most is én,
Veletek van mi bennem él,
Talán megőrzitek emlékemet,
Amíg éltek, drága fáim,
Rátok emlékezem, s fáj szívem.

Bennetek van minden álmom,
Reményem, nyugalmam,
Békességem, mit elvesztettem rég,
De rátok nézve megtalálom,
A nyugalom szigetén.

Őrízzétek  meg titkaim,
S veletek maradnak fájdalmaim.
Szerető karjaim ölel titeket,
Kedves fáim, én csak emlékezem…

2013.10.27.