Lágy barna hajadba, kevés ősz szál vegyült,
Mosolygó arcodra, ragyogó fény került.
Ifjúkorodból víg emléked idézted,
Családra rávetült, csodás melegséged.

Másnap nyakába vette az erdő nehéz terepét és elindult, hogy megkeresse hiányzó barátját.
Már dél felé járt az idő, amikor több órás gyaloglás után a kopár szikla tövéhez ért.

Hatalmas sas szeli át a horizontot. A hegyek és erdők fölött kémleli  a tájat, a gyönyörű fák,  magas sziklák között, melyek fölött sötét felhők gyűlnek és nagy viharra készülődnek.

A nap korongja lassan emelkedik a fénylő boltozaton.

Ezt a mesét, édesanyám  mesélte sokszor, amikor még kis gyermek voltam.

Egy időszak végére ért, kezdődnek az újak,
Virágeső hull az égből, vad galambok búgnak.
Eljött végre, várva, várva, rügyek kipattantak,
Zöld levél jött, szárba szökkent, gyümölcsöt is hoznak.

Ösztökél a lélek, fogva tart a magány.
Mit keresek én itt? Menekülök talán?
Szép, kerek mondatok, finom mozdulatok,
Óvatos lépések, fojtó gondolatok.

Szeretettel ajánlom Eternitynek

Megjelent a gólya nálunk,
Pici lánykát, csodát várunk.
Kéményre szállt, leejtette,
Lyukon szépen, leengedte.

Álmomban, oly régen, sétáltam a stégen,
Folyóvíz partjára, vittek oda éjben.
Leültem vidáman, szemeim kacagtak,
Boldogságos hangok, érzem, gyógyítanak.

Világ némán gyászol, súlyos terhét húzza,
Vonszolja igáját, nyűgével rakodva.
Ebben az életben, élhetnék tán bárhol,
De mázsás az a súly, kolonc az akárhol.

Útra kelt a Hold, udvarát elhagyta,
Csillagok fényében, keresi, kutatja.
Nem találja többé, szíve messze vágyik,
Szerelmese fénye, távolban még játszik…

Drága Zsuzsám!

Az élet, sok érdekes történetet ír. A legemlékezetesebb számunkra, ami velünk történik meg. Így jártam én is...

A modern korunk vívmánya a komputer. Sok öröm, és sok bánat okozója! A fiatalokat, akik élnek az adott lehetőségekkel, sajnos gyakran rabul ejtik az internetes játékok, és elvonja őket a hasznos, és fontos élményektől, tanulmányoktól, lemaradnak társaiktól, azoktól akik látják ezek veszélyeit.

Felperzselt szív, mint a kopár sziklák,
Mint sivár, forró, magányos sivatagok,
Forró homok, mely nem lel hűsítőt,
Melyben, a mélyben kúsznak a szép idők.

Tavasz volt.

Sír az erdő, és a táj,
Keresik a hósapkát.
Hótakaró hiányzik,
De a föld még nem fázik.

Ismeretlen forrásból, de nem tudtam nem megosztani veletek!