Álmomban, oly régen, sétáltam a stégen,
Folyóvíz partjára, vittek oda éjben.
Leültem vidáman, szemeim kacagtak,
Boldogságos hangok, érzem, gyógyítanak.

Elhagyva a vizet, elsétálok ébren,
Zöldellő fák között, harmatos a léptem.
Lassan felvirradva, jön felém a hajnal,
Szembe találkozom, a szép fényes nappal.

Szeretni most annyi, vidáman csacsogva,
Körbefonva ölel, derűsen ragyogva.
Felhők átsuhannak, felnézek reájuk,
Szelek szárnyán jönnek, repülnek, úgy várjuk!

Simogatják arcom, szelíden ringatnak,
Szemeim becsukva, lágyan megforgatnak.
Gyönyörű zöld mező, vett engem ott körül,
Friss tavaszi szélben, a rossz itt elkerül.

Örömteli élet, várt ott engem éppen,
Hatalmas, tarka rét, virágosan szépen.
Zöldellő határban, lépek bátran egyet,
Vidáman csicsergő, madárka ott repked…

Azt énekli nékem, szeretem a lépted,
Erdőben hol élek, oly vidám az élet.
Szeretnék, merészen, véled útra kelni,
Kedvesen az Úrnak, szívemmel üzenni.

Elmondani néked, hogy szeretlek téged,
Szárnyait rebbentve, megfogott szépséged.
Dalolj kicsiny madár, szívemnek te kedves,
Hogyha,  jő az alkony, harmattal meghintesz .

Indulnék, ha tudnék, lábaim nem hagynak,
Most fogja erősen, béklyója a napnak.
Kipirulva szépen, fogod kezeimet,
Elrepülünk együtt, s lásd a messzeséget.

Fényes égbolt alatt, szárnyai suhognak,
Ráfeküdve lágyan, puhán a szárnyának.
Lenézve a mélybe, zuhanni szeretnék,
Átölelve tart még, hogy ha én elmennék.

Vigyázok tereád, többé el nem hagylak,
Ölelő karommal, örökké tartalak.
Megköszönve szépen, felnézek a fénybe,
Ragyogó orcával, nézz a végtelenbe!

Köszönöm az Égnek, ismerhetlek téged,
Szívembe a jóság, költözött belőled…
Felébredve látom, hogy ez csak szép álom,
A szellő felkapott, ahová vágyom..…

2014.03.07.

,