Lágy barna hajadba, kevés ősz szál vegyült,
Mosolygó arcodra, ragyogó fény került.
Ifjúkorodból víg emléked idézted,
Családra rávetült, csodás melegséged.

Vigasztalást nyújtó, szív szeretetével,
Kedves tekinteted, villanó fényével.
Mikor gyermekként, féltőn megfogtad kezem,
Tovább vezetgetted, botladozó léptem.

Óvón féltett aggódó, anyai szíved,
Melynek dobbanása, Minden lett belőled.
Elfogyott a földön, halk lépted hangjai,
Ekkor már nem néztél, többé reám, Mami.

Most, hogy nem vagy többé, csak emlékemben élsz,
Rád gondol a szívem, s ekkor hozzám beszélsz.
Amit tőled kaptam, a kedves lényedtől,
Betöltesz, s köszönöm, hogy anyám lehettél.

Tőled tanultam,  ember  legyek  a földön,
Akárhogy is, bennem fényed tündököljön.
Tudom, hogy mindig, örökké itt élsz velem,
Mert Isten szeretete, lelke van bennem.

Gyermekemre nézek, féltőn, óvom  mint te,
Lépteden haladok, neked tisztelegve.
Tekintve az Égre, érted hálát adok,
Édesanyám egyszer, veled találkozok.

2014.05.02. B.Sz.É.