v 06/07/20
Dáma Lovag Erdő...
Mikor a gyermek
Szomorú arccal néz feléd,
Mikor feléd nyújtja sovány kis kezét,
Mikor a nincs ül tort az asztalon,
Szívében megnő a fájdalom.
Mikor éhesen várja a szülő üzenetét,
Mikor a félelem tárul eléd,
Mikor a gyermek szeme felragyog,
|
fülem kicsi, szám hatalmas
vízben lenni nem unalmas
nagyon békés állat vagyok
de ha bántasz, hát támadok
nappal vízben, éjjel parton
fűcsomónak nincsen pardon
lelegelem mind reggelre
nappal nem vágyom ételre
ilyenkor csak szundítgatok
|
v 06/07/20
somogybarcsirimek-.
Nahát kedves jó barátom,
ó be rég volt, hogy láttalak,
egészséged, hogy vigyázod,
áll- e még a szőlődben a lak?
|
szo 06/06/20
Bíróné Marton V...
Tündértrombiták,
bűvös hangjain át,
napon fürdik a virág.
|
szo 06/06/20
Bíróné Marton V...
A Trianoni békekötés,
Emléke a népünknek ó fáj.
Szétszakadt az erős kötődés,
És Magyarország maradt csonkán.
Jubileumi most az emlék,
Nagyon is változott a világ.
Újra éledhet a kötelék,
Anyanyelv önazonosítás.
Összetartozás ezer jele,
|
szo 06/06/20
somogybarcsirimek-.
Hallom harangoknak,
szüntelen jövő zúgását,
várom bársonyos kezeid,
oly rég várt simogatását.
|
szo 06/06/20
somogybarcsirimek-.
Csendben léptem kis szobádba,
játszani hallottam a zongorát,
fehér billentyűkön játszott ujjad,
szívem dobogta, hangod himnuszát.
|
Üzenetet találtam egy palackban,
a múlt üzent a távoli jövőnek,
minden rendben van, ha megtalálod,
még van élet, és még vannak remények.
Földünk haldoklik, a végét járja,
egyedül nem tudja újrakezdeni,
az utánunk jövő nemzedéknek kell,
az otthonunkat megmenteni.
|
cs 06/04/20
Lénárd József
Magyarságomat tiltakozásba hajtja
lelkem és szívem. Kezem ökölbe,
s némán morzsolom apró, csöveket, körbe.
|
cs 06/04/20
somogybarcsirimek-.
Emlékezem – halott vagy cigány,
de búsan fájón ejtem ki nevedet,
mikor is ott a fülünkbe húztad,
azt a piros pezsgős üzenetet.
|
Szerelem: csalfa látomás,
Csalóka ábránd, semmi más?
Mitől oly édes borzalom
|
Szívemből szívedhez fénysugár halad,
Ha akarod, sokáig veled marad,
|
Álmomban arra ébredtem,
A világ eltűnt, teljesen.
Csendesen zuhantam
|
Szeretem a hegyeket fenyveseket,
ahogy bátran nyújtózkodnak az égig,
kalapnak használják a fellegeket,
tó tükrében magukat büszkén nézik.
Szeretem még a csendes éjjeleket,
mikor a lélek is pihen, alszik már,
az égre rakott fényes ékszereket,
nyáresten a turbékoló gerlepárt.
|
sze 06/03/20
Dáma Lovag Erdő...
Szólaljatok meg, zúgjatok harangok!
Szólaljon meg a világon minden harang!
Figyelmeztetve, hangosan zúgjátok!
száz éve szétszabdalták Magyarországot!
Kegyetlen átok zúdult ránk!
|
sze 06/03/20
somogybarcsirimek-.
Bort kell csinálni minden áron,
erdei szeder volt az álom,
közeli erdő ontotta termését,
elhatároztunk megszerzését.
No józan barátom, emlékszel,
te bírtál kémikusi készséggel,
sikerült volna, ha nem dohos a hordó,
hát így nem lett belőle, erdei oportó.
|
k 06/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Úgy látom éjszaka van, éjjeli sötét
Hol nem látszik a derű, s az ég
Nem találjátok az utat hazafelé
A kín, a küzdelem itt mindenkié
Mikor jön a fény, a világosság
Mikor kel fel a nap, az éj után?
Vagy ébresztő harsonának kell szólnia?
Olyan hangosan, még nem hallott emberfia
Szóljanak hát a harsonák!
Ébredjetek álmaitokból alvók
|
k 06/02/20
Dáma Lovag Erdő...
Egy fájó sírást hallok az éjszakában
Egy kutya ül egymagában
Elhagyta a házat gazdája
De ő vigyázza, visszavárja
Bús nyüszítés, vonítás
Szörnyű ez a fájdalmas zokogás
Mert hű szíve még várja
Talán visszajön érte gazdája
|
Most a csönd mi fáj, s ha kérdem, nem felel,
S közben Trianon súlya ül a vállamon.
Száz évnyi fájdalom! Mért vagy oly nagy teher,
|
Rongyos ruhapapucsában
lassan csoszog az idő,
érzem visszahúz a hajnal,
ablakom veri az eső.
Várom, csörögjön a vekker,
lassan el is szunnyadok,
már csak ezt a percet várja,
elrúgja a papucsot.
Gyorsan szalad a mutató,
vele együtt sietek,
várom már a buszt a sarkon,
bár még kicsit lihegek.
|