Reggel hat van, ébredek,
Gyerekem, a TS-en.
Halkan mögé lépdelek,
Szeme a képernyőre mered.

Észre sem veszi, hogy ott vagyok,
A monitorra vigyorog.
Egér a kezében, füles a fején,
Mai is csak a LOL-nak él „szegény”.

Kérdezem, „mizújs”, itt vagyok,
Várj anya, épp” temfightolok”.
Hallom miről beszélnek,
Persze, egy szót sem értek.

Már csak egy perc és ott vagyok,
Mondja – de tudja, mire gondolok.
Hiába várom, sosincs vége,
Türelmem elfogyott a jövőre nézve. 

Debrecen, 2014. tavasza