Ült az ágyam szélén,
szárnyát simogatta,
ő már minden
gondolatom tudta.
Nem sietett, csak
nézett figyelmesen,
vajon mire várt ilyen türelmesen?
Aztán megtudtam,
jött a halk kérdés,
ami eddig volt csak sejtés.
Hogy döntöttél, velem tartasz?
Mit mondasz?
Most nem lehettem bölcs,
megállt az idő, a csönd.
Melyik út a könnyebb?
Lesz e még szebb vagy csak könnyek?
Ezernyi kérdés cikázott hirtelen,
nem volt helyes, sem helytelen.
Aztán tudtam, igen, maradnék,
kis dolgokat elvégeznék.
Nos ha akarsz, üzenjél,
a sor végére kerültél.
Az éji látomás megcsillant,
pillanat alatt elillant.