csak álltál ott velem szemben
de én hozzád sem érhettem
karomat nyújtottam feléd 
s vettem tested üzenetét

ne gyere közel, nem szabad
távolról iszom szavadat
csak távolról öllelek át
és várom végre a csodát

mily kegyetlen ez az élet
itt vagyok, köszöntenélek
negyvenöt éve születtél
nekem mindent jelentettél

s csak állunk itt a kapuban
mindketten bénító maszkban
szólni nem tudunk, néma szánk
csak integetés... ez vár ránk

ajándék... érintés nélkül
levegőbe puszi... végül
de mind a ketten jól tudjuk
lélekben kezünket fogjuk

2021. február 4.