sze 01/27/21
Bíróné Marton V...
Nyári szél fúj egy irányban,
|
Ne hagyd, hogy a csalóka álmok,
lerombolják a valóságod,
hogy hazug szó mely csak kísér,
száműzze víg kacagásod.
Ha ködbe vész is minden terved,
mi olyan szép, akár egy regény,
ne add fel soha az elved,
ha az élet veled kemény.
|
h 01/25/21
Bíróné Marton V...
Ropog a hó erdő hideg,
Mókus a fán nem didereg.
Van rajta jó meleg bunda,
Szőre megnőtt az odúban.
Vörössége fehéredett,
És dundivá kerekedett.
Jó időben légtornázik,
Ágról-ágra gyorsan ugrik.
Ősszel gyűjtött télre termést,
Makkot, bogyókat, gesztenyét.
Édes kedves a mosolya,
Élelemre nincsen gondja.
|
Fel, fel! - Kiált e földi lét,
Ég felé emelve kérges tenyerét -,
Nem tudok többé a sárban dagonyázni,
Repülni akarok, szabadon szállni!
Elég volt, unom a sivár szolgalétet,
Az állandó félelmet, örök ellentétet!
A Teremtő biztosan bánattal nézi,
Az ember az egóját mennyire félti…
|
h 01/25/21
somogybarcsirimek-.
Barcson búcsú van, Pál-faluban nincsen,
ezt énekelték egyszer minden évben,
piactéren körhinta, szállt a boldogsággal,
célba lövés vetekedett mézeskaláccsal.
Tébláboltam köztük, szép lányokat néztem,
ha felnövök, egyiküket haza kísérem,
teltek múltak évek, a búcsúk meg elkoptak,
így az álmok is vele együtt elúsztak.
|
v 01/24/21
Bíróné Marton V...
Horgászat csendes bolondok sportja,
Már régen viccként valaki mondta.
Akár hajnal vagy alkonyat érje,
Elhalmozza őt a napnak fénye.
Alig a föld felett mutatkozik,
Égbolt színe tőle megváltozik.
A víztükör mutatja ezt alant,
Várja,hogy harapjanak a halak.
|
Törött szárnyú, árva sirály
A kietlen parton ténfereg.
Temetve egykori álmait már,
Megszokta magányát idelent.
Tenger türkize csábítja dalolva:
“Repülj közel, s én enned adok!”
Ő hátát fordítja, s fejét lehajtva
Telnek az egyhangú nappalok.
|
v 01/24/21
Bíróné Marton V...
Az én fantáziám furcsa,
Mindig új utakra bukkan.
Álmomban mutat jövőmre,
De ellenkezője jön be.
Ezt már megszoktam annyira,
Hogy gondolkozzam fordítva.
És ha jó is, el ne mondjam,
Elveszítem azon nyomban.
De ha ébren álmodozom,
Fantáziám jól elkapom.
|
v 01/24/21
Dáma Lovag Erdő...
Hűs forrást keresve
Úgy vágyik a szívem a kikeletre
Mint éneklő pacsirta
Énekét, ha zengi
Itt a tavasz fenn hangon énekli
Mint a széncinege csicsergi
Nyitni kék, nyitni!
Úgy vágyok a tavaszi ígéretre
|
v 01/24/21
Dáma Lovag Erdő...
Támad a Nap ontja sugarát!
Fáj a földnek, mi vár ránk?
Most tűzplazmát küld felénk
Mi lesz velünk,ha eltalál?
Felborult már a természet rendje
Télbe, a tavasz üzen be
Olvad a sarki jég!
Hó helyett, esőtől zöldell a rét!
|
szo 01/23/21
Bíróné Marton V...
Hótól fehérlik a város,
Ez most az álarca.
Nap táncol a hószikrákon,
Ez az ő farsangja.
Régi kastély körcsarnoka,
Vár a vendégekre.
Gróf a nejét karonfogva,
Álarcban érkeznek.
A bejárat oszlopánál,
Megállnak egy percre.
Ő kegyelmük méltóságát,
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Udvaron sok ovis játszik,
Pár jó barát bújócskázik.
Csabi amíg tízig számol,
Elbújnak, lehetnek bárhol.
Szemét takarja tenyere,
Hogy ne lásson el semerre.
Következő hunyó az ám,
Kit legelőször megtalál.
Fatörzsnél lel Lacikára,
Babaházban Barbarára.
|
p 01/22/21
Bíróné Marton V...
Oly szép tündöklő a határ,
Akadály nincs van szabadság.
Nagy az eső gyorsasága,
Eb alig ér be házába.
Sűrűjén senki nem lát át,
Fent hallani csobogását.
Csatorna cső levezeti,
Dézsa tőle máris teli.
A víz és a nap csodája,
A természet szivárványa.
|
p 01/22/21
Dáma Lovag Erdő...
/l823.Ol.22 /
Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél
Magyarok "Himnusza" a létnek
Benned zengenek múltak és keservek
Magyarok ajkán győzelmi ének
Mert "Megbűnhödte már -e nép
a múltat s jövendőt "!
|
Szapulló :
Fakád. Valaha a nagyon nehezen mosható vászonlepedőket, asztalterítőket, törülközőket, fahamus lúgban ebben az edényben legalább egy napot áztatták eleink, a mosás megkönnyítésére. Az így kiázott piszkot könnyebb volt eltávolítani egy
Sulykolófa
|
p 01/22/21
somogybarcsirimek-.
Mindenkihez.
"... a költészet, akárcsak a szerelem, egy ember dolga,
azé, aki szeret, senki sem követelheti meg attól, akit szeret, hogy az őt viszontszeresse,
ha viszontszeretik örvendetes, sőt, boldog állapot,
de köztudomásúan a boldogtalan szerelmekből is szoktak,
sőt, azokból szoktak nagy, katartikus erejű művek születni.
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
A régi emlék, régi kép,
gyerekkorról mesél,
mikor volt még igazi tél,
Minden a hóról beszél.
Domboldalon, hegynek ölén,
gyerekek szánkóztak,
fut sebesen mint az örvény,
összekapaszkodtak.
Sebességet lejtő adta,
a völgy tőlük zendült,
|
cs 01/21/21
Bíróné Marton V...
Ma korán kelt fel a kerek hold fénye,
A bíborszín alkonnyal összeforrnak.
S ahogy rásimulnak a tó vizére,
Színvilága lett az égnek és tónak.
Fekete árnyék a tópartnak táján,
Károgó varjú csapat tó felett száll.
Fekete macska a csupasz fa ágán,
Úgy ül ott mint aki valamire vár.
|
Szonett
Ha a tűz kialszik, salak és korom
marad utána, romlik memóriád,
és hordod te is az öregség szagát,
kívánom néked, érd meg az én korom.
Ránc pókja ül majd gyönyörű arcodon,
tetteid kísérik ügyetlen hibák,
szívedet bénítja a hálátlanság,
keserűbb lesz az édes élet-álom.
|
Kultúrádban légy erős, így nemzet leszel!
Nélküle posvány csak, egy ócska hordalék,
Melyet folyam árja visz s elnyel a tenger;
Egy rongy hajó, melyet magába folyt a mély.
|