Hegyek havas csúcsán, hol az álom átesik,
ott lent a völgyben, a fenyőfát szánnal viszik,
csodaszép fenyő, csillogó tűlevelekkel,
otthon majd azt díszítik, szorgos kis kezekkel.

Siklik a szán, csilingel lovakon a csengő,
ám hajtó a bakon, gondterhelten töprengő,
mi legyen a fa alatt, ó milyen ajándék,
kellene egy hajas baba, vagy társasjáték.

Mikor a csillagok ragyognak az égen
Azt nézem melyik hozzád vezet
Mikor a szél nyargal a falevéllel
Vele küldöm üzenetem neked

Mikor a felhő hullajtja cseppjét
Hulló eső könnyes arcod mossa meg
Mikor ragyog a nap az égen
Sugarait küldöm öleljenek meg szépen

Pandémiából
Ünneprontó üzenet
Mezei István

 Hazámból Pandémiába toloncoltak
kerülöm környékét piacnak és boltnak
nem kívánom sorsom élőnek sem holtnak
hozzám az angyalok csak néha kopognak

A fekete aszfaltra lehullt a hó,
fehér lett hajnalra, puha takaró,
csillogó hópihék, lámpák fényében,
kergették egymást, a hajnal csendjében.

Egy korai járókelő ballagott,
cipője alatt a friss hó ropogott,
lassan ment sétált, élvezte a percet,
lépte nyomán, a hóba vágott rendet.

Az utca közepén lakom,
és muskátlis az ablakom,
tulipános az udvarom,
köszönöm neked angyalom.

A kerítés szép meszelt fehér,
Ágota volt a művész tündér,
tölgy kapukon erős pántokat,
Feri gyártott sarokvasakat.

Pókhálón jeges gyöngyfüzér feszül,
november végére advent vetül,
egy az Isten, megroggyan a térdem,
add, Uram, családommal átéljem.

Különös advent köszöntött most ránk,
imára kezünk, mozduljon a szánk,
felragyoghat első gyertya lángja,
ölelj minket, boldogság szikrája.

Adjatok a szegénynek
Egy tál meleg ételt
Takarót, ruhát
Szobát fedélnek

Hideg téli nappalok
Szívét szomorítják
Bankok hada zúdul rá
Értékei elvámolják

Adjatok a szegénynek
Vigaszt az életben
Könnyeit letörlő
Bizalmat a szeretetben

Nyújtsátok felé
Segítő kezetek
Vigaszt adjatok
Ne legyen elesett

(kedves kis unokáimnak)

Megszólal a telefonom halkan
Eljött csendesen az este
Nap lehunyta szemét
Csillag milliók ragyognak az égen
Aludj el szépen gyermekem

Álmodj tündér meséket
A tücsök is neked ciripel zenéket
Az utca zaja is csendes, néma
A játékok is alszanak éjszaka
Aludj el szépen gyermekem

Őszi levél
repül felém,
ágról szakadt,
tépett cafat.

Őszi levél,
kerget a szél...
balról jobbra,
jobbról balra...
aztán maradsz
egymagadba`.

Porba hullasz,
kit érdekel...
varjú az,
ki megénekel.

Istenem, csakis te tudod, miért vagyok.
Segíts, hogy megértsem a te akaratod.
Segíts, hogy idebent érezzem a Napot,
Akkor is, ha kint már minden jéggé fagyott!
 
Segíts emlékeznem, egykor honnan jöttem,
S ha szürkén is terül a hideg ég fölöttem,
Csillagok ezrei vigyázzák a léptem,
S lelkük egy darabja itt szikrázik bennem!
 

Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolyból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.

Ez a karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.

Kiss Antal barátom halálára

Már papírt és szemetet görget, fúj a szél,
a néma gyász bolyong a kihalt ház körül,
a csend, a hallgatás most magáért beszél,
a bánat megtelik, azután kiürül.
Oda lett a haszon, dicsőség, a siker,
szomszédba osont egy ormótlan konténer.