Muzsikált a tücsök vígan,
dolgozott a hangya,
vígan hordta a morzsákat,
ahogy szólt a nóta.

Sütött a nap, jó meleg volt,
hangya háta fénylett,
késő estig szorgoskodott,
de még így sem végzett.

Egész nyáron vidám zene, biztatta munkára,
ele is lett egykettőre, az összes kamrája.
Jött a hideg, behúzódott, jó meleg fészekbe,
örült, hogy az eleségét, nyáron össze szedte.

Kopogtattak, jött a tücsök, meghozta a számlát,
a hangyának fizetni kell, nyári muzsikáját.
Ott állt szegény üres hassal, mindenét elvitte,
megfogadta elkerüli, a zenészt jövőre.