Szól a kakukk ébredjetek!
Vadgalamb is ezt turbékolja,
Jó reggelt, hisz felkelt a nap!
Hét ágra sugarát nektek szórja.

S felébredek, hisz itt a nap virradata,
A természet az embereket így csalogatja.
Pedig vasárnap van, oly jó egy kicsit pihenni!
Ilyen szép hívó szóra, fel kell hát kelni!
Nincs mit tenni!

Morzsa kutya szomorkodott,
tegnap kicsit jobban látott,
mi történt ma vajh ővele,
hova lett az éber szeme?

Csetlett-botlott napokon át,
nem láthatta a gazdiját.
Homályos lett körülötte
fű, fa, virág, jaj, mi lelte?

Szaladt rögtön Cicuskához,
a legjobbik barátjához,
kérdezgette csendben tőle,
mért bújt el a nap előle?

A mai napig visszamennék,
A mai napig várok rátok,
A mai napig hiányoztok.

Mutatnám hazafelé a járdán,
Engem hazaváró Anyám ablakába,
Ötöst kaptam az iskolában.

A mai napig egyből mennék,
Elbújva a hátsó kis szobámban,
Múltba révedve és csak Rátok várva.

Káposztásmegyer, 2024. augusztus 26. 

Megálltam a Székelykapunál,
Csodáltam faragott díszeit.
Fejem felett fehér galamb szállt,
Kapuba rakta fészkeit.

„Isten hozott”, köszöntött az írás,
Nem felejtem el a szép szavát.
Isten hozott felétek e tájra,
Mert eljöhettem, oly rég erre vágyva.

Sötét az éjszaka, fent egy csillag sem ég,
szél sem libbenti a fák levelét, áll a lég.
Fülledt a levegő,
már a tücsök sem hegedül,
holnapra talán az idő egy kicsit megenyhül.
Már nem várunk nagy csodákat,
csendesen este elsuttogjuk imánkat,
s eszünkbe jut egy emlék,
mely számunkra oly kedves,
egy érintés,
egy kézfogás,

Budapest csodája, Országház Dunával,
tűzijáték tánca, egész ország látta,
vízbe hullt szikrája, zene áriája,
a versnek lírája, lelkünknek világa.

Benn az előtérben vannak a jelképek,
király idejében, korona fejének,
Mátyás jó kedvében, álruhás képében,
igazság keresésben így lett eredményes.

Reggeli kávé az erkélyen,
ráérősen, nyugalomban,
semmi sürgős dolgom nincsen,
csak ücsörgök félálomban.

Kellenek a nyugalmas,
pihentető pillanatok,
nyári melegben felforr az agy,
nyaralnak a gondolatok.

Próbálom összeszedni őket,
de míg köztük válogatok,
érzem, hogy a melegedő
napsütésben felolvadok.

   A lány egy szép, nyári délután felült a biciklire, és kényelmesen, mindent megfigyelve maga körül, kitekert a Duna partra. Keresett egy csendes, emberektől kicsit távolabb lévő helyet, gondolkodni, pihenni vágyott, a nap melegét érezni az arcán. Kényelmesen elhelyezkedett a pokrócon, bekente magát naptejjel, becsukta a szemét, és próbálta kizárni a külvilágot.

Miután már jól elfáradt,
s a hosszú úttól elbágyadt,
szállás után nézett Lajcsi,
jó lenne már egy kis vacsi.

Betévedt egy jó nagy parkba,
s ott került csak - jaj - zavarba.
Csend helyett nagy ricsaj várta,
csak állt, s tátva maradt szája.

/id.Taródi István életműve/

Soproni Lőverekben
Áll a vár,
Kitűzte nemzeti zászlaját
A várkapitány.
Beépített minden követ,
Nem szab határt, csak a képzelet,
Lelkében szövi a terveket.

Rád nézek most Uram, hozzád esdeklem,
Fohászomat, kérlek, mentsd el szívedben,
Hallgasd meg szívből szóló szómat,
A világról szólok most e pár szót szóban.

Elmondom neked e csendnek lágy ölén,
Mit teremtett nekem fejemben a gondolat,
Itt állok most előtted, mint egy falikép,
Zárj most be engem... fogadj el magadnak.

Én már nem sírok, könnyeim minek is hullajtsam?
Olyan lettem én, mint egy ócska vasdarab.
Szívem falát rozsda járja át,
Lelkemen, szívemen fekete féreg rág.
Nincs erőm, legyengült a testem,
Minden porcikámba fájdalmat temettem.
Az idő elrepült, elszállt felettem...
Ó, mondja meg valaki, én miért születtem?

Aludj, aludj, édes, drága kedvesem,
álmod legyen mesés, fogom a kezed!
Vigyázok én majd rád, én szerelmesem,
ne zavarja álmod most már semmi sem!
Csókjaimmal altatlak el, kedvesem,
édes öleléssel ringat két kezem!
Aludj, aludj, édes kedvesem,
holnap reggel boldogan ébredj mellettem,
szívem dobbanása szívednek jelez,

Bogyó volt a becenevem,
de lassan már elfelejtem.
Kinőttem, úgy szaladok,
nem érnek utol a nagyok.

Okosodtam, megmutatom,
hol az orrom és az arcom.
Fülecském az okos fejemen,
csacsogó  szám és szemem.

Lábammal meg úgy táncolok,
babalánnyal körbeforgok.
Meséskönyvet hajtogatok,
megmutatok sok állatot.