Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Nagy Erzsébet
  szerkesztő
Hollósi-Simon István
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Cikkek

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Magas fenyőfa tetején

Rovatok: 
Vers

Magas fenyőfa tetején turbékol a gerle,
Elveszett párját sírva keresve.
Sötét fellegek úsznak felette,
Nem szalad már szivárvány az égre.

Emléked magas hegyek rejtik,
Találkozunk még, magas fenyők üzenik.
Találkozunk fenn a csillagos égen,
Ne sirass, ne keress engem.

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Tücsök ciripel
esti szép szerenádot
álmodj szépeket

2024. szeptember 3.

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Beragyog szobám
ablakán a hold fénye
szépet álmodom

2024. szeptember 3.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Őszi hajnalsugár

Rovatok: 
Vers

Őszi hajnalsugár fűzi a fákat,
A fény oly áttetsző, halovány.
Elmúlás hangulata üli meg a tájat,
Elalélva oson a meleg nyár.

Levélszőnyeget terít eléd
Őszi levele a fáknak,
Mintha azt mondaná,
Bennetek már várnak.

Kovácsné Lívia

Szeptember

Rovatok: 
Vers

Eljött idén is a szeptember,
szenved a melegtől minden ember.
Hetek óta várjuk az életet adó, frissítő esőt,
de nem jön,
pedig felüdítené a rétet és a mezőt.
Berepedezett már a föld,
elszáradt már termés,
a határban kiszárad minden fű, fa, virág,
mind-mind szomjas és esőért kiált!
Imádkozunk Istenünkhöz, könyörüljön rajtunk,

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Válogatós vagyok (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Minden reggel ideszáll
és hangosan kiabál.
Tán a párját hívja egyre
kőrisfámra, reggelire.

Megérkezik Őnagysága,
ketten vigyáznak a fára,
kőrisfának termésére,
más azt onnan el ne vigye.

Így megy ez már évek óta,
ugyanez a rekedt nóta,
cinkék, rigók messze szállnak,
hajladoznak könnyű ágak.

Pitter Györgyné
Pitter Györgyné képe

Köszönöm! (Enikő – szócseppek)

Rovatok: 
Vers

Vártak rám.
Szemükben rebbenő kíváncsiság.
Figyelik mozdulatom.
Vajon, mit takar mosolyom?

Kicsit izgulok. Szóra nyílok.
Képeimről mesélek,
verseket mondok.
Egerben,
idős embereknek.
Kiket összekovácsolt betegség, magány,
gondok.

Anikó
Anikó képe

Haza

Rovatok: 
Vers
Mikor a csend ölel,
és a társad csak önmagad,
mikor gejzírként
tör fel a gondolat,
mikor a távolság
fakó tükör, és
benne a múltad
tündököl, ha a
búzaföld bőröd illata,
ne várj tovább,
indulj haza!
 
Mikor a múlt vadgesztenye,
Eliza65

Illemtan

Rovatok: 
Irodalom

   Hétköznap van, korán reggel. A város még nem éli zajos életét, csak a munkába induló, korai vonathoz siető emberek várják a metrót.

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Nap égette föld
berepedezve kiált
nincs egy csepp eső

Kovácsné Lívia

Haiku

Rovatok: 
Vers

Nyári napsugár
fényében perzselődik
megég a határ

Cirka
Cirka képe

Osztálytalálkozó

Rovatok: 
Vers

Ötven éve együtt ültünk,
fegyelmezetten, vigyázzba,
beléptünk egy idegen,
egészen új világba.

Szabad élet Isten veled,
kötelesség kezdődött,
leckeírás, sok magolás,
a tudás ebben rejtőzött.

Egymást végül megismertük,
padtársat és barátot,
voltak köztünk, míg tanultunk,
jobb és rosszabb diákok.

Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Becsengetés

Rovatok: 
Vers
Eljött az ősz, eljött újra!
Szól a csengő az iskolákban.
Emlékeim is ilyenkor visszajárnak,
Mikor szeptemberben tanítóink vártak.
 
Később, mikor tervezőként igyekeztem,
Tanyasi iskolákban is villanyvilágítás legyen,
Fény és tudás fogadja, akik oda járnak,
Dáma Lovag Erdő...
Dáma Lovag Erdős Anna képe

Gréta unokámhoz

Rovatok: 
Vers

Emlékezek, neked szól unokám e költemény,
Mikor első osztályba mentem én.
Kicsi voltam, de határozott,
Édesanyám mondta, sok meglepetés vár ott!

Óvodában szépen sorba álltunk,
S várva várt csodára, iskolára vártunk.
A csoda bekövetkezett!
Én voltam a sorban az utolsó, a legkisebb.

Ariamta
Ariamta képe

tükörkép

Rovatok: 
Vers

a pad, a víz és a holdfény
csodás volt, ahogy öleltél
még lányka voltam, s te legény
bennünk nyár volt, kinn hideg tél

fogtad a kezem, rám néztél
szemedben fény csillant s remény
egy perc alatt megigéztél
s a hold játszott a tó jegén

Kovácsné Lívia

Csekély esély

Rovatok: 
Vers

Sötét szobában mélységes csend az úr,
nehéz a lég, a tüdő sípol és szúr.
Halkan suhan egy sóhaj, mely vágyakozással teli,
oly halk, hogy alig hallani.
Még dobog a szív és reménykedve vár,
hisz benne örökre már,
hogy talán még valaki rátalál.
Kicsi az esély, mert ő kalitkába zárva él,
ezért reszket, ezért fél.

Leslie2016
Leslie2016 képe

Homok

Rovatok: 
Vers

Gyerekek vagyunk az élet homokozójában,
Vihogunk és sírunk e szép nagy világban.
S míg az óvónéni nyugtató szólamot dalol,
Szemünkbe kavarog az istenverte por.

A kis lapáttal halomra szedjük kincseink,
És látjuk elsuhanni bozontos, fakó éveink.
Szaladunk, ha megjött a drága nagymami,
S mutatjuk, mily szépen csillog a kutyakaki.

Leslie2016
Leslie2016 képe

Hova tartok?

Rovatok: 
Vers

Honnan jöttem, s hova tartok,
Fejemben a sok miért.
Kérdem. Tőlem mit akartok,
Hisz fizettem a holnapért.
Lehúz a semmi, nehéz az út,
Korhad vállamon a kereszt.
Sorskönyvemben lapozgatok,
De megírt sorsom nem ereszt.

Kovácsné Lívia

Élj

Rovatok: 
Vers

Éld boldogan az életed,
szárnyalj, ha megteheted,
oly rövid e földi lét,
s oly nagy a tét,
tartalmas életet élj,
hogy legyen utódaidnak
miről mesélj!

Cirka
Cirka képe

Miért sírnak a nagymamák

Rovatok: 
Vers

Ha megszületik az unoka,
ha először ölelik,
nevetnek, örülnek,
de hullanak könnyeik.

Ha járni kezd, beszélni,
vagy ha megetetik,
de akkor is, ha elalszik,
ők pedig figyelik.

Az első és az utolsó
óvodai napon,
sírnak a ballagáson,
a csajos pillanaton.

Oldalak