Kertek alatt készülődik a tavasz

Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.

A lezárások dimenziójában az utak összeérnek

A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya

Versenyt futsz az idővel,
kergeted a holnapot,
sietteted a perceket,
elhagyod a tegnapot.

Hova lett tíz, húsz év,
hiába keresed,
röpke gondolatként,
alighogy megleled.

Egy élet így múlik el,
egyetlen pillanat,
könyörtelen és gyors,
csak emléke marad.

TM

Éppenhogy világlott még az új Föld, de már a felszín légkörében érezni lehetett, hogy valami nagyobb változás jön.

Márciusi nap
melegíti arcunkat
vége a télnek

Tél temetése
és máglyára vetése
busók ünnepe

Csodás március
a bimbózó virágok
illatuk elszáll

Meleg napsugár
arcunkat simogatja
boldogság nekünk

Csodás március
úgy vártunk téged már
szívünk öröme

2025. március 5.

TM

Hajtsd a vállamra őszülő fejed,
csókot lehelek megfáradt arcodra, testedre,
letörlöm könnyeid, mit az élet gyötrelmei fakasztottak!
Átölellek,
testemmel melegítem reszkető testedet, és szeretném a múltat elfeledtetni veled!
Élj a mának velem,
szerelmes vágyad add nekem.
Repüljünk együtt a világmindenségbe,
eggyé olvadva a szerelem hevében,

A Föld is egy csillag, teli felfedezetlen világgal

Alighogy átadta a Földnek anyja az ajándékokat, mocorogni kezdett a lábuk alatt a Föld, és egy hatalmas fa kezdett terebélyesedni a fejük felett.

Ahogy alakult a Föld mélységégében elrejtett új világ, az új teremtmények egyike olyanná vált, mint a Hold, egy másik pedig, mint a Nap.

Aki átment a Hargitán,
S látta a másvilágot,
Égig érő fenyveseket,
Reménykedő embereket.

Aki átment a Hargitán,
Szívét szorította valami,
Egy hang, egy szó,
Amit nem lehet kimondani.

Aki átment a Hargitán,
S látta a csíksomlyói búcsútengert,
Annak szíve hevesen vert,
S hite felemelt!

Ma reggel elaludt a nap,
meghagyta bús hangulatomat,
minden szürke és unalmas,
még a kutyák is éppenhogy ugatnak.
Közben eleredt az eső,
ez sem hozza meg jókedvemet,
járda mellett a kis barackfa
szélben ringva hiába integet.
Felhő pihen meg a hegy tetején,
lassan a völgybe hömpölyög,
mintha szekéren tolnák