Én láttam…(1956.nov.4.)
Én láttam elbukásod
Ó, szent forradalom!
Még fiatal voltam, de elmondhatom.
Értettem minden jajszavát,
Láttam a menekülők áradatát.
S láttam a szenvedő anyát, apát,
Ki siratta távozó hős lányát, fiát.
Ó, mily keserű éveket zártam a szívembe,
Megértettem, hogy minden el van veszve.
Láttam s hallottam a tankok dübörgő hangját,
Megint hősként elvérzett Magyarország!
Azután csend és fájdalom.
Zokogás bent az otthonokon,
Családok apa nélkül, egyedül,
S a börtönök megteltek belül.
Hányszor hullattad véred, édes hazám?
Múló századok hányszor támadott?
Szétszabdalva, néped világgá menekülve,
Zokogott a hős, aki téged elhagyott.
S mégis láttam, éveim e pár évtized alatt,
Erős vagy TE, s bátor, ha nem hagyod magad.
Erős és bátor, győz az akarat,
De csak megint akkor, ha fiaid egyet akarnak!
Segítséget soha ne várj senkitől,
Állj talpra, csak a gyáva menekül.
Munkával védd meg e szent földedet!
Ne engedd, hogy hazád s földje idegené legyenek!
Fussatok, hát, ha futni akartok!
Gyáva népnek az Isten nem ad hazát.
Idegen földön szolgasors vár rád!
S otthontalan leszel, a nagyvilág nem a hazád!
Mert ha nem fogsz össze,
Rosszabb, mint a tankok özöne!
Kezedből a lét kihullik, mint a homok,
Sirathatod a hazád, mert ő lesz eladott.
S akkor futhatsz messzire,
Hisz oly nagy a világ.
Sehol nem találsz hazára,
Mert idegen föld nem a hazád!
A FORRADALOM elbukása a szívedbe vág,
S az áldozatok vére az égre kiált.
Romba döntött házakat felépítették akarattal,
De ha önként adod fel, elveszik hazád!
Mosonmagyaróvár, 2013. november 4.
TM
