Még fiatal lelkesedéssel
Bejártam szép országaid,
Láttam, mit alkotott az ember,
Szép templomaid, milyen volt a hit.

Békegalamb szállt a légben,
Nyugalmat, szeretetet hirdetve.
Alkotott az okos elme,
A rombolást, ha tudta, elkerülte.

Beköszöntött a szeptember
Fényes napsugárral,
Megérleltette a gyümölcsöt a nyárral.
Jöhet a szüret, száll a víg ének,
Hegyoldal, domboldal visszhangzik,
Szebb így az élet.
Finom a zamata körtének, almának,
Érik a gyümölcse a szorgos munkának.

Kezdődött a csigasuli,
szépen összegyűltek,
nyújtogatták szemeiket,
lassan körbenéztek.

Eső után nedves fűben
kellett sorban állni,
így kellett a csigatanárt
házon kívül várni.

Séta volt az első óra,
csiganyállal alkottak,
szivárványos fénylő csíkkal,
szép mintákat rajzoltak.

Felébresztett a hajnal,
ki az ágyból, kelj fel!
Suttogott az agyam,
messze még a reggel!

Hamar eldőlt a vita,
eldöntötte a derekam,
recseg, ropog, fáj,
rég volt már fiatal.

Sokszor próbáltam önmagam lenni,
Nem sikerült sosem,
Hosszú hónapok óta
Csak magammal társalgok.

Szüleim fényképeit
Mindenhová elviszem,
Most is itt vannak velem
A szekrényeimen.

Rég keresem a szigetemet,
Ahol csak magam lehetek,
Itt-ott néha felderengett,
De igazán nem leltem meg sohasem.

Néma kiáltás az éjben,
sírnak a fák, nagyon félnek.
Vigaszt nem várhatnak ily időben,
megmérgezett talajon élnek.
Még hittek az égiekben,
de életüknek most végére érnek.
Nincs már vita ebben,
életükbe vissza már nem térhetnek.

2023. augusztus 31.

Ha látom,
hogy két szemedben izzik a fény,
szerelmes szívemnek
ez oly sokat ígér.
Izzik a fény a két szemedben,
a karod féltőn átölel,
forrón csókolod a szomjas szám,
vágyakozó szívemnek ez áldás.
Ha látom,
szemedben újra izzik a fény,
szerelmes szívem csodás éjt remél.
Jöjj kedvesem, ölelj most át,

menekülök... egyre tovább magam elől
tükörbe nézni, magam látni, nem merem
hol van a régi én... s már könny hull szememből 
hol van az a kislány... egyre csak keresem

nézem a szemem, már rég nem olyan huncut
ott már a ráncok egymásra kacsintanak
mosolyhoz szokott ajkamra csak bánat jut
s a régi óhajok kérdőjellé válnak 

Eljött az ősz, eljött újra.
Szól a csengő az iskolákban.
Emlékeim is ilyenkor visszajárnak,
Mikor szeptemberben tanítóink vártak.

Később, mikor tervezőként igyekeztem,
Tanyasi iskolákba is villanyvilágítás legyen,
Fény és tudás fogadja, akik odajárnak,
Csengő szóljon, tanulókat odavártak.

Ma reggel egy kicsi boltban jártam,
A kenyér mellett szerelmet találtam,
Levettem, talán jó lesz majd jövőre,
De rá volt írva a "mindig, mindörökre."

Ha netán a hasznát majd nem találom,
Hát ott vesszen ez az ákombákom álom,
Én eladtam a lelkem az ördögnek érte,
Semmit se kaptam mindezért cserébe.

Kopogás az ablakon,
ki az késői órában?
Pillanatig hallgatom
a félig éber kómában.

Viharos szél esővel,
vártuk az enyhülést,
de nem ily erővel,
és nem a jégverést.

Csak álltunk és néztük
a fehéredő utcát,
ahogy vég nélkül
az ég ontotta magját.

Mint a jéghegy, mely olvad és törik,
szívemben a fájdalom egyre csak gyűlik.
Kint forró nyár van, szívemben tél,
megfagyott ereimben a vér.
Még integettem a vonat után,
mi elvitt messzire,
még reménykedtem,
hogy visszahoz egyszer,
és itt maradsz örökre.
A remény oly törékeny,
mint az olvadó jég,
azt hiheted, itt a vég,

Aludj, aludj én édesem,
ölembe hajtsd le őszülő fejed,
a gondokat most felejtsd el,
aludj el édesen.
Álmod legyen boldog,
most nincs semmi gondod,
boldogság járja át a szívedet,
szeretlek téged, ezt ne felejtsd soha el.
Fülledt a nyári éj,
sok szép mesét mesél,
álmodj szépet, édes életet,
velem sok boldog évet!

Hiába bújsz el, éveid ölelnek.
S emlék szépeid lassan felejtett
ünnep. Egyedül maradsz. Kezed is remeg.

Mitológia. Elhitt új erő. Lomha
már a lendület. Öregség a szó.
Megaláz a szeretet sok-sok hiánya.

Arcom könnyével köszönöm. Törölgetem,
úgy maszatolom, hogy ne lássa már
senki. Apró boldogság. Megszárad, s hagyom.

Lassan itt az éjszaka,
nélküled fáj a csend szava.
Néma a csend, mégis rólad zeng,
érzem puha, lágy libbenését,
körbefon, átölel, számra forró csókot lehel,
érzem szívverésed,
oly jó lenne most kedvesem veled.
Egy pillanat volt,
s máris múlt lett,
a boldogság tovalibbent,
várom jöttöd a vágy vonatán,
remélem, kedvesem,

Köszönöm,
hogy vagy nekem,
még akkor is,
ha nem vagy velem,
ritkán hallak,
ritkán látlak,
mégis mégis mindig várlak!
Gondolatban veled vagyok,
ágyad szélén rád vigyázok.
Minden percem neked adom,
talán egyszer visszakapom.
Lehunyt szemmel rád gondolok,
érzem kezed
s sóhajtásod,
ma is izgat forró csókod,