A fájdalom megtanít az alázatra,
görnyedve és térdre hullva,
kérve-kérni a segítséget,
bárhol legyen, a reménységet.

Teste, lelke meggyötörve,
elesetten nyöszörögve,
a leggonoszabb is megszelídül,
könyörögni rákényszerül.

A kezét nyújtja, esendő lesz,
elfogad téged egyenlőnek,
nem a tiszta szeretettől,
de eszik már a tenyeredből.

A fájdalom a legnagyobb úr,
legyen paraszt, vagy egy hadúr,
ki meghallgatja jajszavát,
az lesz neki jóbarát.