Szonett 57.

Ha kéred, mindenemet adnám Néked,
illő prémet, mely tiszta, mint patyolat,
csak mutasd meg ismét a mosolyodat,
tárd felém vállad és hófehér kebled.

Még árnyéktalanok a csupasz fák,
lassan nyílik az éjjel szemhéja,
de kettéhasad már a némaság,
elfogy a sötét széntartaléka.

Lénárdos haiku

Mintha egy faág, rejtett bimbó bomlana
rajta s a meleg. mely még nem tavasz,
csak csalja, úgy vagyok én is csalfa, csalva!.

Még egy utolsó nap,s olvadunk
Mindegy akarunk,vagy nem akarunk
Győzelem!!!!
ÚNIÓ mivel-kivel?
A földünk még a mienk
Alólunk tűnik el !!!!
Versenybe leszünk a SEMMIVEL !!

Öreg kukás ,van itt szemét
Elméd,kezed,jobb napokat megélt
Válogatod más szemetét
Öreg ember,ott a helyed ?
Szép napjaid elfelejted?
Pedig szép volt ifjú élted
Volt vagyonod,emberséged

Csak egy gyönyörű Beethoven nyitány,
mely áthullámzik a télies tereken,
forradalom, lendület, iram és talány,
e silány jelenben pátoszát keresem.

Azok a harsonák, mély, dübörgő dobok,
sírnak a fuvolák, jajgatnak hegedűk,
két évszázadon is hozzám átdobog,
zengve gyászt, diadalt, féktelen derűt.

ballada

Téli utazás
vadtól a szelídig

Legendákat, regéket ringat a Mátra háta,
mesélnek, lelkedhez érnek, és vallomása

van minden völgynek, s a nevek véste fáknak,
a természetnek fent, s az ember igazának.

A kép nem engem ábrázol, a vers nem rólam szól, rólatok.

Mikor a sínek sehová nem vezetnek,
és elcsitul a gének halálos harca,
boldogok azok, akik már nem érik meg,
világunk hogy ítélte magát kudarcra.

Erdély –lélekharang a mélyben

Megkésett hév és elragadtatás,
a meztelen szótövek, pőre ragok,
a rím az omló végeken varázs,
e bájos cella foglya maradok.
Bársony-szóból érik a gondolat,
majd őrzően fölébe tornyosul

Kerestelek,de nem talállak
Kérdezhetem az alacsony felhőtől
A hidegen fúvó széltől

Mint az ágak között feszülő hártya,
ki láthatatlan a megváltását várja,
ugyanazt a konok percet taposom,
néha árnyéknál is sötétebb sorsom.

...búcsúzom Tőletek...

Odakinn a világ dermedt és fagyott,
kopott lepelre írom le napomat,
mely a tavaszban majd édessé olvad,
jégvirág nem díszíti ablakomat.