Meleg levegő zizzen,ragyog a határ
Búzavirág,pipacs
Margaréta,szarkaláb
Nyílik a búza tábláinál.

Leszállt az alkony,csend honol
Távoli parton nimfa dalol
Majd halk fuvola szól

Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.

 Sodródva úszok, karomban rejtett csapások, még mindig távlatokra nyílt vizekre vágyok, a köd mögött tán rejtett fövenyek, fények, feléjük úszok, sodródok, míg lélegzek, élek.

Tudod-e, milyen érzés, ha szeretsz valakit?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküldesz valakit?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretem?
Tudod-e, mit jelent, ha azt mondod, feledem?

Álmaimban még visszajárok
Hű szerelemre még mindig vágyok
Nyári este emlék képe
Régi idill hangulatot csal szívembe

Agyunkban hibbant-kék távlatok mámora,
szemeteskocsink még tengelyig a múltban,
hazugságok karcolnak most lankadatlan,
azt kell hallgatnunk, hogy nekünk milyen jó ma.

Út,mely elindul
Út,mely valahova vezet
Ki érti mi történik?
Mi üldöz Tégedet?

Mindig társam volt az óvatos remény,
nem voltam jós, vagy mindentudó látnok,
és elmentek barátok, korosztályok,
magam vagyok, mint az élet elején.

Magasan tornyosul Pozsony büszke vára
Magyar királyokat itt koronázva
Szent Korona védte nagy Magyarországot
Királyok fejére Pozsonyban adatott

...viaskodom velem...

A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Életed az életet
bezárva őrzi most.
A kis lüktetéseket
érzem, és átvillanyoz a tudat,

Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.

Te vagy a legszebb. A báj játszik arcodon. 
Mintha mondanád, ne menj maradj még 
Megbabonázol folyton, óh de maradnék 

Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen