Libasorba megy a csapat,
vállukon lapát,
fülükre sapkát húznak,
míg a sínpárok
a végtelenbe futnak.

A hó térdig ér,
bennük az elszánt remény,
zsebükben zsíros kenyér.
Csühögö mozdonyokból
a gőz sípul,
fekete kormos füstje
a földre lapul.

Kezük hidegen, görcsösen
fogja a lapát nyelét,
vagonokba feldobálták
a kupacokba rakott hó felét.

Cigaretta füstjét mélyen szívják,
jeges hószilánkok arcukat vágják.
Ott ahol a jeges szél tutul,
hóvonat terhét szórják szótlanul.

Kemény munka de helyt állnak,
gondolatukban szárnyalnak a vágyak,
meleg otthont, pihenést látnak.
Este lett, a Hold felhők közt
bujkálva sejteti magát,
füstös kocsma mélyén emelkednek
a borral telt kupák.

Kedves viccek hangzanak,
amott a sarokban dalolnak.
Legyen boldog életetek,
hóvonat munkásai
Isten veletek.

Írta:Varga István.Barcs.1970.12.