Lángvörös éjszaka, gyászt hozó hajnal,
hiányzott segítő, éber őrangyal.

Fekete lobogó feszül a szélben,
ártatlan, lebegő lelkek a légben.

Viruló életek derékba törve,
zokogó embernek kiapad könnye.

Nincs ami vigasztal, nincs helye szónak,
többé már sosem lesz oly boldog holnap,

mint mikor éltetek velünk a földön,
jussatok a Mennybe, azért könyörgök!