Hideg a reggel – vacog a nagykapu,
ordas leheletű az északi szél:
mínuszok baktatnak át az úton.
Hallgatnak a bűzölgő szürke kukák –
|
p 12/30/16
somogybarcsirimek-.
Begyűjti árnyait az alkonyat
vidámságod kedvesen biztató,
szelíd tekinteted úgy sugárzik
ajkadon szép a kimondott szó.
|
Szeretettel nektek a sok biztatásért. :-) ideje összeszednem magam :) úgyhogy megpróbálom az élet napos oldalát nézni :) és köszönöm. :)
Süt a nap, süt a nap,
a mosolyból rügy fakad,
kék az ég, kék az ég.
|
p 12/30/16
Dáma Lovag Erdő...
Megnőttél, rád nézek, boldog vagyok
Büszkén ragyogsz, mint a csillagok
Születés napodon én is köszöntelek
Távolság miatt nem ölelhetlek
|
Gyerek voltam, s mindenem volt a könyv –
kevés mosoly, tengernyi ócska könny:
kamasz álmaim sufniba zártan –
csak paplanom alatt kiabáltam.
|
cs 12/29/16
Dáma Lovag Erdő...
Uram segíts!
Imára kulcsolom kezem
Feléd nyitom szomorú szívem
Lehajtom előtted fejem
Segíts még élni életem!
|
Közhely, elcsépelt fogalom ma, meglehet,
Mégis mindenkinek a hiánya hogy fáj,
Ha otthonunk már egy rozsdás vaskerevet,
Erőtlen kezünk csak ürességet talál,
Ha itt lesz a halál.
|
cs 12/29/16
somogybarcsirimek-.
Ma éjjel szétromboltam
az összes feltörő álmomat,
így akkor a hajnali ködben
elvesztettem visszatérő utamat.
|
cs 12/29/16
Juhászné Bérces...
Decemberi zord napon
Kinéztem az ablakon,
S ha nem látom, nem hiszem,
Rigó fürdik a vízben.
|
B ánat ne érintsen
O k nélkül ne fájjon
L egyen jó a sorsod
D erűd lanton játszon
O ldódj fel örömben
G azdagon szegényen
|
Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,
|
sze 12/28/16
Juhászné Bérces...
Az én Édesapám egyszerű ember volt,
Melegszívű, szerény, aki házasodott életének delén.
Ifjú arcát ezért csak fényképről láttam,
Társai körében vidámnak találtam.
|
sze 12/28/16
Dáma Lovag Erdő...
Nyugati szél hajtja a felleget
Nagy hózápor közeleg
S a felhő áldása leszáll a tájra
Betakar mindent a hó fehér subája
|
sze 12/28/16
somogybarcsirimek-.
A leggorombább cudar időben,
tavast varázsolsz szívemben,
lucskos ködös borongós őszben,
vagy a hóval takart télben.
|
k 12/27/16
Dáma Lovag Erdő...
Áll a Kárász utca sarkán
Egy óriás fenyő
Díszbe öltözött
Hísz a Karácsony eljő
|
k 12/27/16
somogybarcsirimek-.
Megoszt engem az álom
sebzettek az éjszakák,
már nem várt vendég vagyok
mint a kinn felejtett ruhák.
|
"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"
|
|
h 12/26/16
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok
|
Meddig döcög még velem a vonat,
És hány megálló van még hátra,
látok e majd új, kedves arcokat,
találok e még igaz, jó barátra?
|