Hétköznapi ballada Édesanyámhoz
Őröl még az emlékmalom
Takarítás volt szombaton
Színdarab a néprádión
Anyám keze a vasalón
Túl könnyeken és bánaton
Nevettünk is a Kaboson
Nézegettem madarakat
Amint a hím épp fészket rak
Gyorsan letelt óra és nap
Az életünk egy pillanat
Mindig akadt rá alkalom
Hogy énhozzám szépen szóljon
Hétköznapon ünnepnapon
Elmerengjünk színdarabon
Folyton ment a néprádión
Hol van az én Aase- anyóm
Csodáltam a madarakat
Az életük milyen szabad
Egyik elszáll másik marad
A gyermekkor egy pillanat
Itt-ott akad még pár rokon
Túl könnyeken és bánaton
Közöny-vonás az arcokon
Kinél vehetném is zokon
Hogy bennem ég csak fájdalom
Hétköznapon ünnepnapon
Emléke csak nekem maradt
Irigylem a madarakat
Nincsen bennük halál-tudat
A hím még mindig fészkeket rak
Idegen szél kis falumon
Senki sem ül kinn a padon
Szűk szobámon nehéz plafon
Én még mindig rádiózom
Anyák napján szép tavaszon
Felejtsem el zordon sorsom
Lehet ismét mosoly fakad
Szívem tárom ablakomat
Az ifjúság hogy elszaladt
A létünk csak egy pillanat
Ketten ülünk üres padon
Kezem fogja kezét fogom
Nem kellett a pénz hatalom
Kértem Tőle még maradjon
Röstellem is magam nagyo
Hagyom hogy a könnyem folyjon
Velem sírnak a madarak
Mert a szívem majd megszakad
Zokognak a betűk szavak
Ő elment a semmi maradt
Jött a halál lovas- szánon
Hozzánk tartott hét-határ
Orvos is volt mindjárt három
Még egy utolsó karácsony
A koporsón sötét bárson
Nem láttam a madarakat
Elpusztult ki itthon maradt
Befagytak a folyók tavak
Megdermedt a könny-patak
Mosolyon és bánaton túl
Édesanyám visszasírom
Majd a végén minden némul
Közelében lesz a sírom.