v 05/07/17
Dáma Lovag Erdő...
Magyarország Édesanyja
Boldogságos Szűz Mária
Áll a várfokán Kisded a kezében
Áldással vigyáz ránk!
Magyarokat nagy baj ne érje!
Köszönjük Szűzanyánk!
Hogy mindig vigyázol ránk!
Sok veszélyből, viszály után,
Talpra állítod hazánk!
|
Ne engedd el soha édesanyád kezét,
Meg ne tagadd soha áldott szeretetét.
Ne feledd el soha, amit tőle kaptál,
Mindazt, ami több volt s fényesebb a napnál.
|
Ne engedd el soha édesanyád kezét,
Meg ne tagadd soha áldott szeretetét.
Ne feledd el soha, amit tőle kaptál,
Mindazt, ami több volt s fényesebb a napnál.
|
szo 05/06/17
Dáma Lovag Erdő...
Az óceánon messze túl
Turul madár útnak indul
Fáradt lelkét vigasztalja
Várja őt a magyar haza!
Óceán hullámzik, magas a habja
Partokat dühösen korbácsolja
Turulnak csak az szíve vágya
Kárpátok hegyét meglátja!
|
szo 05/06/17
somogybarcsirimek-.
Madár röptében vijjog
felveri a csönd szavát,
kutya hármat vakkant
ébren tölti az éjszakát.
|
Anyám fehér felhő,
Apám néma bánat,
Anyám tiszta égbolt,
Apám már nem árthat.
|
cs 05/04/17
Lénárd József
Egy magyar ember magyarok ellen tüzel.
Fügét mutogat, talán narancsot.
S az új nemzedék szája,nyálban összefolyt.
|
cs 05/04/17
somogybarcsirimek-.
Csak úgy futólag-
érintsed ajkaddal
az én ajkamat,
had érezzem édes
bódító illatodat.
Csak úgy futólag-
nyújtsd felém kezedet,
tapintsam ujjaid begyét
halkan rebegem füledbe,
becéző drága nevedet.
Csak úgy futólag-
adok majd hálát
az emlékező múltnak,
meg a viharos szeleknek,
hogy elibém sodortak.
|
Ott állt... magányos, mély csendjében
Tripoli felett, fenn a hegyen,
karját az ég felé nyújtotta,
a tájat egymaga uralta.
|
sze 05/03/17
Dáma Lovag Erdő...
Köszöntsön ragyogó nap az égen!
Nyíló virág a réten
Dalos madár az ágon
Ma öröm érjen, azt kívánom!
Ma téged is virággal köszöntelek
Köszönöm áldott jó szívedet!
A dalokat, a meséket
Ölelő karodban a szeretetet
|
Mindig többet gondolok rád vissza.
Múlt éjjel is rólad álmodtam, Anya.
Már virágba borult udvarunk, kertünk.
De boldog is lehetnél itt most velünk!
|
Köszöntenélek, hogyha elfogadnád,
s előtted állhatnék most izgatottan,
mint mikor szívem sokszor rád nyitottam,
ha szeretni illett minden jó anyát.
|
k 05/02/17
Dáma Lovag Erdő...
Mikor azt gondoltad végre!
Már kiittad a bánat poharat!
Jön az élettől még egy fájó emlék!
Mely örökké szívedben megmarad!
Ne sírj, ha fáj is a szíved!
Ne sírj, ha azt mondod elég!
Neked ezt szánta a sors!
A szerető, hűséges szívedért!
|
Az ablakot már becsapta a szél.
Kint virágzik a rózsaszín tavasz.
Imakönyvemben régi rózsafüzér,
anyám emléke. - Maradj még, maradj. -
Ahogy az avart vallatja a szél,
úgy kutatom a múltat, mozdulást.
A sok fénykép már hang nélkül beszél.
|
Unokám első születésnapjára
|
k 05/02/17
somogybarcsirimek-.
A porig égő lelkem
hamvadjon szívedben,
így ott leszek mindig
bűnbánó lelkedben.
|
Szép asszonyok, szép leányok,
Kincsei a férfi nemnek.
Sóvárogva szól hozzátok,
Minden szó, mit versbe zengek.
|
h 05/01/17
somogybarcsirimek-.
Én láttam virágot
vihar tépett széjjel,
hatalmas ős fákat
kicsavart tőkével.
|
Édesanyám szentem, köszöntelek én ma,
Te vagy a jó Isten áldott ajándéka.
|
Mikor köztetek járok, csak susogjatok
gyengéd szeretetet, empátiát felém,
lassan magam sem értem már, ki is vagyok
e kitárulkozásban, május elején.
|