Véres hagyma, szalonka –
de büdös a szalonna!
Jeruzsálem-e Makó?
Eb ura lesz a fakó?

A virágos fény mostanság elkerül,
de a agyamnak tevékeny műhelyében,
valahol a mélyben, ott lenn, legbelül
egy-egy makacs sugár nem huny ki mégsem.
Hiába emelkednek körém a falak,
 szabadon szárnyal messze a gondolat.

 Nem volt más hang csak kopogás,
meg a néma csendben a várakozás,
ablakon kívül ott a fekete éjszaka,

Adventi koszorún várakozás,
vasárnaponként gyertyagyújtás,
négy vasárnap karácsonyig,
a négy gyertya nem ég csonkig.

Táncot járnak gyertyalángok,
ahogy suhannak angyalpárok,
kerekre nyílt gyermekszemek,
benne tükröződnek a remények.

Télapóka szépen kérlek
Ebben az évben is lepjél meg
Hozzál nekem sok-sok szeretetet
Tudod ennek örülnek a gyerekek

Alázat, mi bennem bujkál,
kitör belőlem a gyertyalángnál,
adventi koszorúnak üzenete
mind a négy gyertyának örök fénye.

Már az ablaküveg jégvirágos,
de befogadó szívem nem magányos,
vibráló lángocskák sok-sok ezre,
a közeledő ünnepeknek dicső üzenete.

/Trianon 100. éve/

Vétkesek kezük mossák
Szét szaggattak Magyarország!
Nem tudták hol az Ipoly folyó
Gondolták az is hajózható

Édes hazám Magyarország
Hányan fenték rád már fogát
Miért hullott drága vére
Hőseidnek a harctérre

            A gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulójára

Jártam az utamat
Szerte az országban
Tanyavilág rám köszönt
Szép nagy rónaságban

Hápogtak a kacsák,a kakas kukorékolt
A tyúk a tojásokon kotlott
Füstölt a kémény,kemencébe tűzet raktak
Kutyák mindig megugattak

Érzem, valahol még megvan a humorom –
tán dolgozik bennem egy nyápic tumoron,
vagy gubbaszt magában a tobozmirigyen,
hogy ne lássa pőrén sok gonosz irigyem:
igazi óvóhely – rejtős amigdala –,
mint cikázó mókust ejtőz mandulafa,
s ha elunja magát, megül a hippokampusz

Készül a Télapó
Vizsgálgatja zsákját
Az angyalok jó erősre varrták?
Sok ajándékot gyorsan rakják

Gondosan elkészül
Megnézi a szánját
Szarvasok is az indulást
Türelmetlenül  várják

Ők is szeretnének
Nagy útra kelni
Minden jó gyerekhez
Idejében megérkezni

Szeressetek még egy kicsit,
csak hogy megmaradjak,
segítsetek el a hídig:
valahogy áthaladjak!

Töredezni kezd az értelem:
nem érti egymást a két felem –
magába zárul a végtelen…

       2018.11.29. Cs.T.

Feleségem ma ötvennyolc –
lassan telik a könyvespolc.
Mindegyik év újabb kötet:
rendre-sorra múltat követ.

„Emeld fel a követ, megtalálsz,
Vágd ketté a fát, ott leszek. „   Holt- tengeri tekercsek

Itt leltem már honomra a tavak mentén,
most elérkezett a telünknek ideje,
nyugalmamat másutt hasztalan keresném,
a reménnyel együtt itt lesz eltemetve.

Mert ideje van fagynak, hóesésének,
jégkását kever a mólóköz, az öböl.
A napfelkelték is egyre inkább késnek,
a reggel az éjtől fagyhalált örököl.

Szent Erzsébet, magyarok szentje
Kenyerét a köténye alá rejtette
Szegény éhezőket így etette
Galamb képében szállt el kenyere