"Ne hagyj itt Testvér, megfagyok!
Segíts felállni, mert meghalok!"
Szóltak a könyörgő hangok
Don kanyarba áldozatnak vitt magyarok

Micsoda telek úsznak havas múltunkban,
mily forró nászok, mily mélyfekete gyászok,
de a hidegben, a fagyban is élet van,
januárokban is fogantatást látok.

Száz, kétszáz éve is így csikorgott a hó,
én is gyermek vagyok egykori telekben,
siklik, és csilingel a szán, vágtat a ló,
és a nevetésed mily nagyon szerettem.

Már ezernyi alkalommal
küzdöttem a szélmalommal,
olyankor
magával vitt a lovagkor:

Kiált a Föld ,VIGYÁZZATOK!
Hol vagytok ti bús BÉKE galambok? 
Miért nem turbékoltok?
Talán elment kedvetek, s megfagytok?
Szóljatok már, hogy felfordult a világ!
Hogy gyökerestől kifordult a fa, letört az ág
Rét kipusztult, nem nyílik nyárban virág
Hogy ember, embernek farkasa
Nem volt emberiség, ily önpusztító soha!

Teleket túlélve, nyarakra várva
a lélek rőzséjét hordom nyalábba.

Nyúlik a nappal,
kurtul az éj -
forr heve borral:
gyúl a fahéj.

Hullik a pelyhó,
bájol a föld,
édes a zserbó,
jár üde kört.

Tél van, valódi tél:
a Természet ítél!
Ember tűrd: hó hull rád –
légy hálás, van ruhád…

 2019.01.07. Cs.T.

Zord nyugati szél támad

Vad nyugati szél veri az ablakom
Hidegen süt rám a napom
Süvít, tépázza a fákat
Térdre akarja kényszeríteni a világot!

Im memoriam Vajda Laci

Mikor az égen fénylenek a csillagok
Megvilágítják ablakod!
Gondold azt boldog vagyok!
Boldog, mert enyém a fény
Mely szívedből világít felém!

Mikor a hold felül az égre
Szikrázik feléd sárga fénye
Légy boldog azt kívánom én
Öröm ragyogjon életed egén

Én, a dérlepte réten sétáló férfi,
a fagyott fűnek, zúzmarás dombnak dalom
adom, mint akinek van még mit remélni,
omló partokra bátran felkapaszkodom.

Karácsonykor szerettelek,
szilveszterkor nevettelek,
életen át kerestelek,
álmomban sem feledtelek…

Látom, te úgy nézel mattuló képeket:
rajtuk szöszi lányunk épphogy csak lépeget,
jó apád mosolya elrejti a rákot,
örökös hűséget esküdnek barátok,
sekély hóba süpped legelső kiskutyánk,
kertünkben a nyírfa éledő friss husáng,
házunkon a jövő oly ravaszul villan,

/Viktória 20.levele/

Vártam a Karácsonyt
Igaz szeretettel
Ablakunkban fény a jel
Angyal merre gyere
El ne tévedj a nagy sötétbe

Szólt a csengőszó
Az angyalka megérkezett
Elhozta nekünk az örömet
Karácsonyfán kigyúltak a fények
Alatta ajándékok, szépek

Bizonytalan még a holnap,
Oly édesek még a szavak,
Látom mosolygó, vonzó ajkad,

Ó év fogta tarisznyáját,
Üres volt már nem várták
El szaladtak belőle a napok
Elkoptak a hónapok
Itt a vége már az évnek
Búcsúztassuk, ahogy illik
Szóljon az ének
Ne sirassuk, ami elmúlt
visszahozni nem lehet!
Talán nem is bánjuk
Köszöntsük az új életet
Küszöbön az Új Év

/Maglóca/

Kicsi falú, kicsi ház
Ó, de kedves, virágos a tornác
Oda várt a nagyanyám, nagyapám
Mosoly és ölelés volt udvarán

Ó mily emlékek vittek oda
Kakas kukorékolt, ugatott a Bodri kutya
Mindig ragyogott rám a szeme
Pedig sajnos ritkán jártam erre