Félvilágot bejárva itthon várt reám a haza,
hozzáhúzott szívem hazát kiáltó szerelme.
Idegenben akkor leszünk gyenge szolga,
ha már nem húz haza a szülőföld ereje.
E Kárpát-haza földjén már itt vagyok itthon.
Ötvenhat évig számoltam idáig az időt
és tudtam, hogy eljön, tudtam titkon,
hogy újra számolom majd a második jövőt.
Itt biztat a nap, a rög, a palócok földjén,
pedig viharos, háborgó volt minden napom,
olyan volt ez az idő, mint a szilaj örvény,
elkapott és kidobott itt a palóc dombokon.
Maradék időnkben rohan a sors velünk,
ahol most is jövőt kínál e föld szerelme,
így soha nem változik e kettős ünnepünk,
mert tudjuk, hogy itthon vagyunk együtt vele.
Salgótarján, 2014. május 3.
