Már egyre lassuló léptekkel
Járom a megmaradt távot
Őszi táj ismerősként köszönt
Mókus ugrál a fákon
Téli raktárba makkot gyűjt
Én csak nézem, megváltozott a világ
Zöld színből sárgára vált az ág
Bizony az ősz is elmúlik már
Hideg, vad szelek fújnak,
Felhők közt bujkál a napsugár
Sűrű, vándor felhők vonulnak az égen
De nyílik még a ciklámen virág
Gombák pöffeszkednek a réten
Hullajtja sárga, rőt levelét az ág
Néha jósol a kakukk madár
Egyre lassuló léptekkel
Járom a kiszabott távot
Ismét búcsút int az ősz
Nem tudhatom láthatom e a virágot
Elered az eső, csendesen szitál
Elmossa lépteim nyomát
Elfelejtitek, hogy köztetek jártam
„Köd előttem, köd utánam”
Elszáll az emlékem, mint a vándor madár.
2019. 09.30.Mosonmagyaróvár.
