Vácszentlászlón egyik háznál,
Zsófi nagy lány izgul, járkál.
Arca mint a nyíló rózsa,
Derékig ér hosszú copfja.

Nagy masnija, libeg-lobog,
Sok szoknyában csakúgy forog.
Kapujukat kinyitotta,
Kosár tojást földre rakta.

Darázs derék, csipkés szoknya,
Mint napsugár a mosolya.
Kőfal mellett leselkedik,
Vödörrel Zoltán érkezik.

Teli vödrét meglendíti,
Víz a leányt felfrissíti.
Hagyta, szíve nagyot dobbant,
Őt várta nagy izgalommal.

Megköszönte a locsolást,
Nekiadta a sok tojást.
Futott máris be a házba,
Átöltözni a szobában.

2019. 04. 22.

·