Rágondolok, idő halad,
Mennyi emlékem ott maradt.
Édesanyám dolgos keze,
A teheneket megfejte.
Akácvirág fürtös fehér,
Finom volt a mézes kenyér.
Zagyva folyó árterület,
Elérte a töltésünket.
Körülöttünk termőföldek,
Időnként vízben fürödtek.
Magas volt a töltés oldal,
Sokszor gurultam le onnan.
Zöld pázsitos és zsombékos,
Az én kedvem meg játékos.
Keserű volt vzünk, rémes,
Szomszédoktól hoztam édest.
Nehéz volt a vizes kupa,
De életvíz családunknak.
Sok gyalogutat bejártam,
Míg elértem iskolámat.
Mikor rét mellett haladtam,
Találkoztam a társakkal.
Mezei virágot szedtünk,
Tanári asztalra tettük.
Színes virágcsokor mellett,
Szebben hangzott a felelet.
Írta: Bíró Antalné
2019. 02. 07.