Akárhogy is menekülsz,
egyszer utolér,
mint a köd hozta dér.

Sok mindenre megtanít, hogy
hogyan viseld el ezt a kínt.
Sokat leszel miatta egyedül,
lelkedben majd csak a szél hegedül.

Öledben pár megsárgult levél
még a boldogságról mesél.

Az élettől kaptál egy jegyet, hogy használd ki, utazz, ahová csak lehet.

Remélem, jó hosszú lesz az út, mely biztos göröngyös is, s hoz majd derűt, s borút.
Bár mindenki maga választ, békét akar vagy háborút.

Viszont a többi része boldogság, szerelem, mosoly, hidd el.
Itt a jegy, hát vidd el!

Használd ki ezt a jegyet, visszaváltani úgysem lehet.

Eső mosta utakon szél söpör ma végig,
Elfújja az óévnek minden fájó emlékét.
Ne csüggedj hát, én lelkem, ne add fel reményed,
Meglásd, jót hoz még a holnap, csak emeld fel a szíved.

Most még nehéz, ma még a csend is hallgat,
De holnap virágok nézelődnek az ablakomban.
Ma még fáj minden emlék, a szívem nyugtalan,
De holnap kitépem lelkemből a síró múltamat.

Most még messze a nyár, kopaszok az ágak,
De holnap énreám új utak várnak.
Ma még zilált a hangom, remeg, reszket,
De holnap eltemetem én az összes könnyem.

jer ölembe, ízibe
drága kincsem, Gizike
jer, s lekerül a rékli
vár ránk az üres kégli
hisz rajtam sem lesz lajbi
csak buli lesz, nem lagzi
bagla közt is csudajó
csak kell hozzá vonyogó
ne légy drága oly bászli
nem hagylak elcsoffadnyi
ha nem tetszik a bagla
akkor ott lesz a lésza
nem foglak meggyötörni

Ahol elküldtek,
ott fogsz hiányozni a legjobban.
Ahol megtaposott az élet,
ott leszel a legerősebb.
Ahol el akartak feledni,
ott leszel majd feledhetetlen.
Ahol a szíved egy darabja ottmaradt,
ott leszel jelen az egész életben,
mint aki valakinél örökre ottragadt.

TM

Milyen volt az esztendő,
készítsek egy számadást?
Volt-e benne, ami jó volt,
és mi hozott változást?

Eget verő, falrengető,
sorsfordító esemény,
nem mondhatnám, hogy megesett,
inkább volt egy langy regény.

Örültem az unokáknak,
nyugdíjba is vonultam,
egy csodaszép kitüntetést
verseimért megkaptam.

Huncut vagy, mondtad huncutul,
szemünkben zöld manók kacagtak,
és egy apró róka égszín madarat kergetett.
Kavartad kávémat, habját kóstolgattuk,
vállamon egy puszid mosolyomban fürdött.
És a konyhaszekrényben,
a mindent értő csendben,
két kicsi csésze felnevetett.

2024. december 30.

TM

Pince, kamra legyen tele,
a sok férget vigye el az óév tele.

A betegség elkerüljön,
asztalod az minden jóval megterüljön.

Tavasszal már fagy ne legyen,
szőlő érjen, újbor forrjon kint a hegyen.

Ha asszonyból vagy, azt kívánom,
szeressenek egész évben, télen, nyáron.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm, Uram!

Szeretném boldoggá tenni az embereket!
Egyedül nem megy, csak Veled!
Járd át gondolataimat, szívemet!
Átengedem magamon Fényedet.

Tőled kaptam minden sejtemet.
Tőled kaptam minden percemet.
Köszönöm Uram, egyszerű,
gyermeki hitemet.

Rejtem titkomat előled,
Éjjel hiába keresed.
Megbújik szívemben, alszik.
Pecsétet teszek ajkamra,
Ha ébredek.

…………….

Gondolatok mögé bújik,
És míg ezer szóvirág nyílik,
szívembe rejtem csendesen,
bezárom,
és kulcsát titkos-zsebembe elteszem.

…………….

Egy titkos, szép világ
(Enikő – szócseppek)

pukkan a pezsgő
csendül a pohár
táncol az asztal
és rock and rollt jár

ketyeg az óra
siet előre
két szemed csillog
kapj most erőre

ropjad a táncot
idd a pezsgődet
köszöntsd az éjfélt
öleld a nődet

szorosan tartsad
el ne szökhessen
nehogy eltűnjön
csalfa óévben

Az idővel ne játssz, az nem egy kártyalap,
mit csak előhúzol, ha úgy tartja kedved,
mert míg játszol, az biz kegyetlen halad,
az osztó az élet, s könnyen vesztes maradsz.

A lapok a pakliba mind cinkelve vannak,
és nem te mondod meg, ki lesz a nyerő,
ebbe a játékba már oly sokan belehaltak,
drága barátom, hát ez itt a bökkenő.

Száll egy sirály a szélben,
csak egyedül, magányosan, szépen.
Előtte az égbolt bárányfelhős, kék is,
most már madár lettem, sirály vagyok, s így repülök én is.

Repülök a messzeségben,
a gyönyörű szikrázó napsütésben.
Egyenesen hozzád szállok,
bár messze vagy, odáig meg sem állok.