Eljön hűvös szelek szárnyán,
novemberi éjnek táján,
minden csillog tőle, mint a márvány.

Ahol fehér lován halad,
zúzmara lesz lépte alatt.
Hirtelen ködös lesz,
s megdermed minden,
vacog a szív is itt benn.

Csend honol a folyó felett,
élettelen lett a táj,
nem vijjog a sok sirály.

Ó, március, te kikeleti varázs,
Ragyog a fény, csábítva int felém.
Érzi-e a szíved, amit én,
Új életre kelt március reggelén.

Ó, mondd, kedvesem,
Érzed már, jön a tavasz csendesen,
Virág nyílik, rügy pattan, ébred az erdő,
Simogatja szívedet a szellő.

Viharfelhők gyülekeznek,
csendes lesz a táj,
elhallgatnak a madarak,
a levegő megáll.

Távolról fényes villanás,
halk dörgés, morajlás,
megrezdülnek a levelek,
esőkoppanás.

Sötét árnyék érkezik,
beborítja a tájat,
szél hajlítja, csavargatja
mérgesen a fákat.

A földön feküdt, túlnőtt rajta a világ,
azt mondták, több, mint húsz percen át.
Körötte most minden csupa fönt és csupa láb,
idegen ismerősként ölelte át egy érzés
még ideát, s majdnem odaát.

A földön feküdt mozdulatlan,
körötte rohant a zajos világ.

Olyan a vers, mint a zene,
körülzsong, hallod rendületlen,
a szó, a dal már benne lakik füledben,
útnak indul, szívedbe bújik,
körülnéz,  s ha otthonra talál,
vércseppé válva, benned körbejár.

Egy ölelés sohasem lehet késő,
Csak azt mindig teljes szívedből add.
És ha lehet, ne az legyen az utolsó,
Hisz oly rövid az a kicsinyke pillanat.

Hazugságok göröngyös útján
Éljük álszent, hűtelen napjaink.
Elmélkedünk egy megélt csodán,
És mindennap sokszor meghalunk.

Látom már a zöldeket,
égi könnycsepp öntözi a földeket.
Kizöldül a tisztás, a domb,
a nyíló virágokon méhecske dong.

Várom a tavaszt,
mikor mindenhol rügyet
s virágot fakaszt.

Érzem a lágy, simogató szellőt,
oly szép, mikor a napsugár áttöri a felhőt.

A tél búcsúzik, s zokog,
völgyben a patak csendesen csobog.

áramvonalas, karcsú teste
lágyan siklik a mélykék vízben
lehet reggel, vagy akár este
ő mindig csillog aranyszínben

ha víztükrön napsugár táncol
teste fénylik, mint a szivárvány
pikkelyei közt a fény lángol
nézd, egy aranyhajú királylány

2025. január 12.

Egy árnyék az ablak előtt, esős délután,
magányos napjain vajon mire vár?
Arca ráncos, haja ősz, megfogta az idő,
de szívesen elmeséli, régen ki is volt ő.

Motorral járta a világot, egyedül vagy bandában,
élte az életét vagány gondtalanságban.
Az erdő adott menedéket, ahol ázott, fázott,
börtönévei alatt szabadságra vágyott.

Megláttalak fent az interneten,
azóta hiányzol, én drága kedvesem.
Egy üziben írtam, mily szép a szemed,
és te smájlival nyugtáztad üzenetem.

Rózsákkal szórtad meg inboxomat,
és postaládám egyre csak dagadt.
Vettem azóta még több tárhelyet,
legyen hova küldened a műszíveket.

Repce virága,
oly délcegen sárga,
szerelmesen néz fel
az alkonysugárra.

A Nap ölelné,
de nagy a távolság,
csókot dob, s küldi
mosolysugarát.

Érintené is,
de mert el nem éri,
az esti szelet
szépen megkéri,
ölelje helyette
a kedves virágot,
vigye el néki
a szerelmes álmot.

Fehér liliom illatozik kertemben,
Tavaszt hozza minden évben.
Nyíljál hát, liliom, szép virágom,
A szépséges színed megcsodálom.

Fehér virágszál emlékeimbe fűzve,
Kitől kaptam, szívembe zártam örökre.
Drága, jó László öcsém ajándékként adta,
Ha kinyílik, szívem mindig boldogítja.

A szegény ember megbecsülte,
nélküle csak az éhség volt, mi nem kerülte.

Otthon éhes szájak nyúzták,
ekéjét nagy ökrök húzták.

Vetett földbe érte magot,
mit előző évről gondosan elrakott,
ha majd kikel, látja a napot.

Aztán évközben naphosszat csak kapált,
mígnem az éj sokszor leszállt.

Most kell, hogy szerelmesen dalolj,
s e dallammal szívemig hatolj.

Most kell, hogy selymes szoknyád fodrait lengesd,
s közben szívem gitárján, lelkem húrjait pengesd.

Most kell, hogy idebújj hozzám közel,
mint mikor pirkadat után a melengető napfelkelte jön el.

Langyos már a tavaszi szél,
virágoknak halkan mesél,
csalogatja rügyeiket,
színes, apró gyöngyeiket.

Fagyot elűz havasokon,
patak csordul hegyoldalon,
szalad kora reggeleken,
jeget olvaszt ereszeken.

Harmatvizes hajnalokon
rigó fütyül fenyőágon,
üdvözli a kikeletet,
farsang űzi el a telet.