Péter-Pálkor elkezdték learatni jó apámék a búzát, 
izzadtak ők, amíg mindet lekaszálták!
Bezsákolva vitték aztán jussukat a malomba,
finom lisztet rakott a molnár a zsákokba!

Új kenyér ünnepére Édesanyám a kenyeret
már hajnalban bedagasztotta,
szívét, lelkét, s a könnyeit beleadta!

A kenyeret a kemencében ropogósra sütötték,
csodaszép volt, mikor onnét kivették!
Édesanyám két kezébe fogta,
s a nagy késsel keresztet rajzolt rája,
ahogy öreg szülétől látta!

Mindenkinek jutott az új kenyérből,
melynek íze olyan volt, mintha jött volna a mennyből!
Oly finom volt, oly ízletes,
azóta is emlegetem, milyen ízes!

Oly régen történt már, szívem mindig hazajár!
Nincs már kis ház, sivár lett a kert,
amit adott a természet, lassan mindent visszavett!

Lehajtott fővel emlékezem
drága jó anyám kezére,
mennyi mindent megtett családja kedvére!

2026. augusztus 20.

TM