Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.

A lezárások dimenziójában az utak összeérnek

A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya

Versenyt futsz az idővel,
kergeted a holnapot,
sietteted a perceket,
elhagyod a tegnapot.

Hova lett tíz, húsz év,
hiába keresed,
röpke gondolatként,
alighogy megleled.

Egy élet így múlik el,
egyetlen pillanat,
könyörtelen és gyors,
csak emléke marad.

TM

Márciusi nap
melegíti arcunkat
vége a télnek

Tél temetése
és máglyára vetése
busók ünnepe

Csodás március
a bimbózó virágok
illatuk elszáll

Meleg napsugár
arcunkat simogatja
boldogság nekünk

Csodás március
úgy vártunk téged már
szívünk öröme

2025. március 5.

TM

Hajtsd a vállamra őszülő fejed,
csókot lehelek megfáradt arcodra, testedre,
letörlöm könnyeid, mit az élet gyötrelmei fakasztottak!
Átölellek,
testemmel melegítem reszkető testedet, és szeretném a múltat elfeledtetni veled!
Élj a mának velem,
szerelmes vágyad add nekem.
Repüljünk együtt a világmindenségbe,
eggyé olvadva a szerelem hevében,

A Föld is egy csillag, teli felfedezetlen világgal

Aki átment a Hargitán,
S látta a másvilágot,
Égig érő fenyveseket,
Reménykedő embereket.

Aki átment a Hargitán,
Szívét szorította valami,
Egy hang, egy szó,
Amit nem lehet kimondani.

Aki átment a Hargitán,
S látta a csíksomlyói búcsútengert,
Annak szíve hevesen vert,
S hite felemelt!

Ma reggel elaludt a nap,
meghagyta bús hangulatomat,
minden szürke és unalmas,
még a kutyák is éppenhogy ugatnak.
Közben eleredt az eső,
ez sem hozza meg jókedvemet,
járda mellett a kis barackfa
szélben ringva hiába integet.
Felhő pihen meg a hegy tetején,
lassan a völgybe hömpölyög,
mintha szekéren tolnák

még hűvös ölel
ágas-bogas március -
bontsd ki kék eged

2025. március 4.

TM

Mint pillangónak repte,
egy nyári napfényes este,
oly könnyű járása,
s gyönyörű a teste.

Vágyra hív arcának mosolya,
s keblének ringása,
közben megbolondít csípőjének ingása.

Én mondom, e világon nincs mása!

Lépte könnyű, szíve lángol,
Szava halk, magához láncol.
Kitartó, erős és szabad,
A nő örök titok marad. 

2025. március 3.

Mint veszett kutyák, kik falkába gyűltek,
Úgy zakatol fejemben a gondolat.
Már érett húsom marja az enyészet,
Semmivé tenne pár pillanat alatt.

Hát persze, az élet gyönyörű,
Suttogom magamnak,
És kívánom a valódi, őszinte szépet,
Beintek az ostoba, pökhendi halálnak,
Mikor a veszett ebek épp a húsomba tépnek.