Zajló, múló történelem
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.
Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát.
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.
Háború, a halálosztó,
Bárhol dúl, könnyfakasztó.
Don-kanyarban, ágyútűzben
Feledni nem lehet soha sem.
Hős apáink vére miért folyt,
Hadurak, míg egyezkedtek,
Halálba az ártatlanok mentek.
Egyre gyűltek a keresztek.
Megfakultak a keresztek,
Hol sírjaik emelkednek.
Soha-soha nem lehet feledni,
Hőseinkre kell mindig emlékezni.
Don-kanyarra, vagy a többi harcra,
Honnét apák, fiúk nem tértek haza soha.
Hősök vére kiált fel az égre,
Háborút ne, békét már a magyar megfizette.
Megfizették ártatlanok,
Egy nemzet borult értük gyászba.
Apát, fiút hiába várva,
Egy nemzet hajol le a keresztfára.
Mert emlékezünk, s nem feledünk,
Gyászos emlék történelmünk.
Hősök előtt fejet hajtva,
Isten adjon nyugalmat poraikra.
Emlékezünk a Don kanyari áldozatokra!
Az egész nemzet fejet hajtva.
Mosonmagyaróvár, 2013. január 6.
Don-kanyari ütközetre emlékezve (50. év, 2026. január 12.)
TM
