1944. január 22-én születtem a Somogy megyei Tabon. Már gyermekkoromban megszerettem a verseket, édesapám sok verset tudott és én boldogan hallgattam.

Születésed napján éltessen az Isten,
Szép Kedvesem, ezt kívánom néked!
Legyen élted mindig, békés és áldott,
Örökké veled lesz, kedves kis családod.

  Egy nap Pista bácsi elhatározta, hogy már elég kövér a disznó, le kellene vágni. Megbeszélte a feleségével, hogy tegyék meg az előkészületeket. Edénymosás, késélezés, szalma előkészítés, stb

Volt egy legény, aki vándorolt egyik helyről, a másikra. Sehol sem tudott több időt eltölteni. Történetünk idején is mendegélt, de már nagyon fáradt és éhes volt. Este van, valahol szállást és élelmet kell szereznie. Egy erdőn ment keresztül és távol látott egy fényt, gondolta, hogy ott megpihen, reméli, hogy adnak ételt és szállást. 

Betöltöttem a hetvenhármat, 
Tán még megérek majd párat.
Legalább is ez a tervem,
De azért nincs minden rendben.

Ne higgy a hízelgő szavaknak,
Melyek oly könnyen tőrbe csalnak,
Higgy mindig az őszinte szóban,
Melyben nincs rossz, csak mindig jó van.

   Volt két szomszéd, egyiknek fia volt, a másiknak lánya.  A kislányt Zsófinak, a fiút Pistinek hívták.   A gyerekek még kicsik voltak, amikor a két család a településre költözött. Együtt jártak óvodába, iskolába.

  Gergő nagyszülei az erdőszélen laktak, egy kis fehérre meszelt házikóban.

Fehér falak, fehér ágyak közül
jutott egy nekem is.
Itt fekszem lázasan, betegen,
Nyögés és jajszó a kórterem.

Süvítve száguld az őszi szél,
Jelezve, hogy hamar itt a tél.
A fákon összehúzzák magukat,
Fázós, didergő, apró madarak.

   Elmesélek egy történetet, ami velem történt sok évvel ezelőtt a fatornyos falumban, és minden szava igaz, az elejétől a végéig:

   Parádfürdőre kaptam beutalót, nem is akartan elfogadni, de végül is a téli táj is szép. Már egy hetet töltöttem az üdülőben, amikor megpillantottam Őt, 1972. január 26-án, szerda délután fél négykor!!! Két bőrönddel érkezett, olyan kis törékeny volt! Vagy a két bőrönd vitte őt, vagy ő a két bőröndöt, nem mertem megszólítani, hogy segítek vinni a bőröndöket, nehogy tolakodásnak vélje. 

    Az erdő szélén élt nagyanyó és nagyapó. Nyaranta és az iskolai szünidőben kis unokájuk eljött hozzájuk, hogy egy kis örömet szerezzen a két öregnek.

Hullnak a levelek, elmúlt már a nyár is,
Elment hosszú útra a gólyamadár is.
Kinyílt a kapuja minden iskolának,
Kedvére, vagy bajára a sok-sok diáknak.

(Karcsi és Lajcsi az asztalnál ülnek,  Karcsi lakásán beszélgetnek)
- Karcsi: Na komám, mit szólsz ehhez a gyakran változó időjáráshoz?
- Lajcsi: Ez barátom olyan, mint az én feleségem.
- Karcsi: Hogyhogy?

    Ez a történet akkor kezdődött, ( a hetvenes évek vége felé) amikor már tudtuk, hogy látássérült maradok, és fehér bottal kell járnom. Úgy engedtek ki a kórházból, hogy örüljek amíg látom a fényt és az alakokat.

    Élt egyszer egy kis cica az anyukájával, úgy hívták, hogy Cili cica.  Szép hófehér volt a bundácskája. Ez a kiscica egyszer elkóborolt, gondolta, hogy megismerkedik a különböző állatokkal, növényekkel. Nem messze ment ugyan, csak a kert végébe, de egy kiscicának, az is nagy távolság.
Alighogy elindult ott virított egy pipacs. Meg is kérdezte tőle:

1:3 után léptek pályára a fiuk,
ma a munka mindenkinek kijut.ű
A brazilok kezdenek jobban, mint mi,
de ott a védelem, ment Mátrai Sanyi.