(Gizus és Lajos az asztalnál ülnek)
Lajos: (sóhajtozik) Ajjaj, szomorú ez!

Lajos: (Gizust várja, és fel-alá járkál)
Hol lehet már ez az asszony ennyi ideig, hiszen már dél is elmúlt!
Gizus: Szia, megjöttem!
Lajos: Azt látom, de hol a bánatba voltál ennyi ideig? Már dél is elmúlt!

Itt hagytál drága kiscicám,
A valahol kitett mérget megetted.
Ott vagy, ahol mindenki szeret,
S nem árthat néked semmi sem.

  A Somogy megyei Somban, nagy hagyománya van a süti fesztiválnak, másfél évtizede. A lányok, asszonyok nagy izgalommal készülnek, minden év júniusának utolsó szombatján.

Ha majd az élet útjait járod,
Amely tele van sok buktatóval,
Akkor ne törődj soha a múlttal,
A jelennek élj, s haladj együtt a korral.

   Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási  karácsonyfánk lesz.

   Tamás elhatározta, hogy elmegy motorozni, és magával viszi öccsét, Bencét. November közepe volt, de a nap még szórta sugarát. Tamás 18 éves volt, Bence 15. Jó testvérek voltak, azonban Bencének úgy kellett csinálni, ahogyan a nagyobb testvére mondta, mindig ő diktált, ha jónak tűnt, ha rossznak.
-   Nem fogunk megfázni? – kérdezte Bence.

Hull a hó, szép fehér a táj,
Éhes madár kopogtat a fán.
Lezártuk ezt az esztendőt,
Végre a karácsony is eljött.

Pestre visz vonatunk a temetőbe.
Szüleim sírjához, szürke, őszi ködbe.
 A sűrű párafelhő lassan felszállóban,
Tisztul a táj, fény ragyog ablakunkban.

Béla bácsi kedvenc karosszékében ült, kezében egy könyvvel és békésen szundikált. Szépeket álmodhatott, mert mosolygott. Legrémesebb álmában sem juthatott eszébe, hogy a másik szobában éppen az ő sorsát beszéli meg a fia és a menye. Mindketten jogászok voltak.

Úgy 10-12 éves lehettem, amikor egy reggel édesanyám sírva jött be az udvarról.
- Mi történt Édesanyám? Miért sír? – kérdeztem.
- Baj van kisfiam, elvitte a róka az öt legszebb tyúkomat!

Száll a labda, halihó
Játszani az mindig jó.
Menjünk a rétre futkosni,
A pillangókat megfogni.

Ha megállok Siófok és Tab között félúton,
E vidék nekem a régmúlt képei,
Sok-sok emlék engem idefűz,
Zsenge ifjúságom somi évei.

    Amikor iskolába mentünk mindig megálltunk a ház előtt és megcsodáltuk a hatalmas fekete kutyát. Nagyon szép volt, a fehér folttal a nyakán!  Ritkán ugatott. Bobi nagyon okos volt. Sok mindenre be lett tanítva.

Néha furcsa dolgokat produkál az élet, még a látássérülteknél is:  

   1944. január 22-én születtem a Somogy megyei Tabon. Már gyermekkoromban megszerettem a verseket, édesapám sok verset tudott és én boldogan hallgattam.