Nos, ezt is megértem. Betöltöttem a 80-at!
Nem gondoltam a sok betegség után.
Számolj egyesével 80-ig, 40-nél már feladod.
Látod, már ezt is hamar megunod...
Az ünnepet családommal töltöttem.
Ők adták a boldogságot s örömet.
Ajándék volt ez a mai nap,
az idő ilyenkor gyorsan halad.
|
Ötven éve együtt, egymás oldalán,
Felnőtt a gyermekünk és a két unokánk.
Istenem! De rég volt, mikor megláttalak.
Szívem megdobbant, s a szavam elakadt.
Másnap találkoztunk az ismerkedési esten,
Elég volt egy pillanat, s rögtön beléd estem.
Nagyon boldog voltam, szemem könnyben úszott,
A gyönyörű szemed úgy megbabonázott.
|
|
Itt hagytál bennünket, drága Testvérem,
Könnyeim áztatják most e sorokat.
Fájdalomtól megtört szívem,
|
(Gizus és Lajos az asztalnál ülnek)
Lajos: (sóhajtozik) Ajjaj, szomorú ez!
|
Lajos: (Gizust várja, és fel-alá járkál)
Hol lehet már ez az asszony ennyi ideig, hiszen már dél is elmúlt!
Gizus: Szia, megjöttem!
Lajos: Azt látom, de hol a bánatba voltál ennyi ideig? Már dél is elmúlt!
|
Itt hagytál drága kiscicám,
A valahol kitett mérget megetted.
Ott vagy, ahol mindenki szeret,
S nem árthat néked semmi sem.
|
A Somogy megyei Somban, nagy hagyománya van a süti fesztiválnak, másfél évtizede. A lányok, asszonyok nagy izgalommal készülnek, minden év júniusának utolsó szombatján.
|
Ha majd az élet útjait járod,
Amely tele van sok buktatóval,
Akkor ne törődj soha a múlttal,
A jelennek élj, s haladj együtt a korral.
|
Jóska már jóval elmúlt 30 éves, a barátai mind megnősültek, csak ő volt egyedül agglegény. Ennek nagyon egyszerű oka volt: az édesanyja szinte idegrohamot kapott, ha szóba került ez a téma. Olyan kapitányos volt, egy kiképző őrmester elbújhatott volna mellette. Éles, pattogó hangon parancsolt a családnak, ezt a férje sem nagyon díjazta, bele is halt a szegény pára.
|
Nagyon régen történt, de mai nap is emlékszem, arra a régi-régi karácsonyra, mikor jó apám elment az erdőbe, hogy egy szép nagy fát hozzon nekünk. Meg is hozta és boldogok voltunk, hogy milyen óriási karácsonyfánk lesz.
|
Tamás elhatározta, hogy elmegy motorozni, és magával viszi öccsét, Bencét. November közepe volt, de a nap még szórta sugarát. Tamás 18 éves volt, Bence 15. Jó testvérek voltak, azonban Bencének úgy kellett csinálni, ahogyan a nagyobb testvére mondta, mindig ő diktált, ha jónak tűnt, ha rossznak.
- Nem fogunk megfázni? – kérdezte Bence.
|
Hull a hó, szép fehér a táj,
Éhes madár kopogtat a fán.
Lezártuk ezt az esztendőt,
Végre a karácsony is eljött.
|
Pestre visz vonatunk a temetőbe.
Szüleim sírjához, szürke, őszi ködbe.
A sűrű párafelhő lassan felszállóban,
Tisztul a táj, fény ragyog ablakunkban.
|
Zord őszi napot ragyogó napsugár követ.
Reggel felszállt a köd, az őszi párafelleg.
Messziről száll a vonatfütty felénk, - jelez.
|
Béla bácsi kedvenc karosszékében ült, kezében egy könyvvel és békésen szundikált. Szépeket álmodhatott, mert mosolygott. Legrémesebb álmában sem juthatott eszébe, hogy a másik szobában éppen az ő sorsát beszéli meg a fia és a menye. Mindketten jogászok voltak.
|
Úgy 10-12 éves lehettem, amikor egy reggel édesanyám sírva jött be az udvarról.
- Mi történt Édesanyám? Miért sír? – kérdeztem.
- Baj van kisfiam, elvitte a róka az öt legszebb tyúkomat!
|
Száll a labda, halihó
Játszani az mindig jó.
Menjünk a rétre futkosni,
A pillangókat megfogni.
|
Ha megállok Siófok és Tab között félúton,
E vidék nekem a régmúlt képei,
Sok-sok emlék engem idefűz,
Zsenge ifjúságom somi évei.
|
Amikor iskolába mentünk mindig megálltunk a ház előtt és megcsodáltuk a hatalmas fekete kutyát. Nagyon szép volt, a fehér folttal a nyakán! Ritkán ugatott. Bobi nagyon okos volt. Sok mindenre be lett tanítva.
|