Jóska már jóval elmúlt 30 éves, a barátai mind megnősültek, csak ő volt egyedül agglegény. Ennek nagyon egyszerű oka volt: az édesanyja szinte idegrohamot kapott, ha szóba került ez a téma. Olyan kapitányos volt, egy kiképző őrmester elbújhatott volna mellette. Éles, pattogó hangon parancsolt a családnak, ezt a férje sem nagyon díjazta, bele is halt a szegény pára. Szörnyű természettel áldotta meg az Úr. Egyszer Jóska testvérét lábánál fogva, belelógatta a kútba, mert nem fogadott szót. Az utcabeli gyerekek féltek tőle. Jóska így maradt még mindig nőtlen. De nem lehet ám parancsolni az érzelmeknek! Ha eljön a szerelem, akkor le kell győzni az akadályokat! Jóska megismerkedett egy szép szőke lánnyal, akit Izabellának hívtak. Persze az anyjának nem merte megmondani. Gyanús volt pedig, mert az utóbbi időben jóval később jött haza, mint máskor.

- Hol voltál ilyen sokáig? Már kihűlt az étel, csak nem egy  lány az oka? Amíg én élek addig ide nem hozol egy szajhát sem! Megértetted? – dühöngött az anyja.

- Értem édesanyám, ne mérgelődjön már!

- Talán azt hiszed, hogy egy úri lány kimossa a szaros gatyádat? Ezek nem tudnak még főzni sem. Talán nem jó, hogy itt vagyok neked, aki gondoskodik rólad?

 

Jóska nem válaszolt, lefeküdt aludni. Egy-két hét múlva az egyik szomszédasszony azt mondja Jóska anyjának:

- Na, mi van Bözsi? Láttuk a fiadat, nagyon teszi a szépet egy lánynak, nem ismerjük, ki az a lány?

- Mi, hogy az én Józsim? Az nem létezik, na, adok én neki udvarlást, csak jöjjön haza!

Dúlt-fúlt mérgében, nem csinált semmit, csak járkált egész nap. Kiment az utcára a kapu elé és ott várta a fiát. Jött is, de az ellenkező irányból, mint ahogy eddig. Már messziről kiabált neki:

- Na, gyere csak te nyavalyás! Mit kell nekem hallani, hogy udvarolsz egy lánynak, és én erről miért nem tudok? Biztos valami úri, kényes cafka!

- Édesanyám! Először is menjünk be a lakásba, ne itt az utcán beszéljük meg.

- Jó, menjünk. De nekem aztán mondj el mindent, hogy mi az igazság!

- Akkor figyeljen, anyám! Most ketten vagyunk, nem az egész utca hallja a veszekedést. Az a lány nem egy kényes cafka, ahogyan az előbb mondta. Ő egy szegény árva lány. Izabellának hívják, és egy helyen dolgozunk. Már több, mint fél éve, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. 

- Nem mondom, szép neve van, Izabella. Mint megboldogult apád szőlőjét.

- Ne legyen már ilyen, ő egy rendes lány. A jövő héten el is hozom bemutatni, akkor majd meglátja. Feleségül fogom venni, megbeszéltük, hogy egy hónapon belül összeházasodunk. Azt senki nem fogja megakadályozni.

- Igen? Azt még meglátjuk. De miért nem mertél erről beszélni?

- Pontosan ezért, mert tudtam, hogy így fog reagálni. Eddig minden lány menekült előlem, amikor a házasságról volt szó. Mindegyik azt mondta: Jóska! Az anyád, az anyád!

- Jól van, egyél, aztán feküdj le, én is lefekszem, elég volt a mai napból!

Másnap Jóska megbeszélte Izabellával, hogy menjen vele haza, bemutatja az anyjának. 

- Hozzátok? És az anyád? Nagyon félek tőle, sok rosszat hallottam róla. De elmegyek veled, hiszen annyira szeretlek.

- Jó, nagyon rendes vagy, majd meglátod, hogy nem lesz semmi baj.

Megbeszélték, hogy másnap együtt mennek haza. Szegény Izabella nagyon félt, mikor bementek a lakásba, de különösebb baj nem történt. Elég hűvösen fogadta Jóska anyja, de „túlélte” a látogatást. Elbeszélgettek, kikérdezte Izabellát mindenről töviről-hegyire. Egy kicsit megenyhült, mikor elköszöntek egymástól.

- Nos, mit szól hozzá, édesanyám? 

- Hát édes fiam, nagyon sápatag szegény, nem sok virágvasárnapot ér meg szerintem. De nincs kifogásom ellene.

Három hét múlva megtartották az esküvőt. Az esküvőn mindenki jól érezte magát. Jóskáéknak csak egy szoba-konyhás lakásuk volt. A szobában két ágy, a végük összeért.  Így, ha tetszett, ha nem, a nászéjszakán egy szobában voltak Jóska anyjával. Amikor már a legjobban érezték magukat a fiatalok, Jóska anyja elkezdte rugdosni az ágyat és azt mondta: Jóska! Józsikám, drága fiam! Vigyázz, nehogy gyerek legyen, tudod, hogy így is nehéz megélnünk!

Ezt később Izabella mesélte el az egyik barátnőjének, így az egész falu megtudta, hogy mi történt. Jóska nagyon szégyellte magát, pár hónap múlva el is költöztek, csak nagyon ritkán jöttek haza.

 

Nyírbogdány, 2018. január 25.