Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Graholy Zoé
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Mese a Cili cicáról, Nárcisznak!

János
János képe

    Élt egyszer egy kis cica az anyukájával, úgy hívták, hogy Cili cica.  Szép hófehér volt a bundácskája. Ez a kiscica egyszer elkóborolt, gondolta, hogy megismerkedik a különböző állatokkal, növényekkel. Nem messze ment ugyan, csak a kert végébe, de egy kiscicának, az is nagy távolság.
Alighogy elindult ott virított egy pipacs. Meg is kérdezte tőle:
- Te ki vagy, vagy mi vagy?
- Én a pipacs vagyok, látod, hogy milyen szép piros a virágom?
- Látom, látom. -  No, akkor most már egyet tudok, gondolta magában.
Ment tovább, jön vele szemben egy nyulacska. Csodák csodája, a nyuszika bundája is hófehér volt! A kiscica meglepődött, még a szájacskája is tátva maradt, hogy másnak is olyan bundája van, mint őneki.
- Te miféle szerzet vagy, és hogy-hogy olyan a bundád, mint az enyém?
- Én nyuszika vagyok. Azért ilyen fehér, mert én angóra nyuszi vagyok. Látod, hogy milyen szép nagy füleim vannak?
- Látom. Az én bundám meg azért fehér, mert én perzsa cica vagyok, legalább is azt mondta az anyukám, de vannak testvéreim, akiknek nem ilyen a bundájuk, - azok sziámi cicák. Idefigyelj nyuszika! Leszel a barátom? Tudod én most ismerkedem itt a kertben mindenfélével.
- Jó, leszek a barátod és megmutatok neked mindent a kertben, és azon túl is. És mondd csak téged, hogy hívnak? Engem Tapsi nyuszinak.
- Engem meg Cili cicának.
Így aztán már ketten mentek tovább. A Tapsi nyuszi megmutatott mindent, amit csak ismert. Cili cica boldog volt, hogy mi mindennel ismerkedett meg. El is mondta az anyukájának, hogy már van barátja, a Tapsi nyuszi. Az anyukája örült, hogy Cili barátot szerzett, de egy kicsit megfedte, hogy máskor ne kóboroljon el egyedül.
- Figyelj ide gyermekem! - Nemsokára óvodába kell menned, ott aztán találsz még sok barátot!
-Igeeen? És mikor, mikor? - türelmetlenkedett Cili.ű
- Már csak kettőt kell aludnod és megyünk, - mondta Cilike mamája.
Elérkezett a várva-várt nap és Cilike a mamájával elindult az oviba. Volt nagy csodálkozás, álmélkodás! Cili cica ennyi állatot még soha nem látott! Volt ott mindenféle kis állat. Ott volt a Tapsi nyuszi is, aki azonnal odament Cilikéhez.
- Látod anya, ő a barátom, akiről meséltem.
- Csókolom!- köszönt szépen a nyuszika.
- Szerbusz, most most már nyugodtan itt hagylak a barátoddal, jó legyél! Azzal Cilike mamája haza is ment.
- Gyere nézzünk körül! - tanácsolta Tapsi, Cilinek.
- Jó, nézzünk. Hallgasd csak, mintha valaki sírna!
- Igen, most már én is hallom.
Elindultak a hang irányába, először csak egy fekete gombolyagot láttak a kerítés tövében. De a sírás onnan jött. Közelebb mentek, akkor látták, hogy az bizony egy kis kutya. Meg is kérdezték tőle azonnal: Miért sírsz és hogy hívnak?
- Én azért sírok, mert itt hagyott a mamám és nem áll szóba velem senki, mert én puli kutya vagyok. Egyébként Pacának hívnak.
- Ó, ne sírjál! Mondták szinte egyszerre Cili és Tapsi. Ők is bemutatkoztak szépen, illedelmesen.
Maradj velünk Paca és együtt játszhatunk, mondta Cili.
 Paca kutya még egy kicsit szipogott, majd azt javasolta, hogy kergetőzzenek.
Így aztán az oviban szinte elválaszthatatlanok lettek.ű Meg is dicsérte őket az óvónéni, hogy milyen
jól viselkednek. Az anyukák is büszkék voltak rájuk. 
      Szeretettel: Jancsi bácsi.

Rovatok: 
Mese