Volt egy legény, aki vándorolt egyik helyről, a másikra. Sehol sem tudott több időt eltölteni. Történetünk idején is mendegélt, de már nagyon fáradt és éhes volt. Este van, valahol szállást és élelmet kell szereznie. Egy erdőn ment keresztül és távol látott egy fényt, gondolta, hogy ott megpihen, reméli, hogy adnak ételt és szállást. Bekopogott és egy kedves, mosolygós néni nyitott ajtót.
-    Hát te, édes fiam, mit keresel erre ilyen késői időben?
-     Jó estét kívánok! Szállást és pár falat ennivalót szeretnék kérni, fáradt és éhes vagyok. 
-    Jó estét! Azt kaphatsz, de meséld el, hogy mi járatban vagy? Én Margit néni vagyok.
A néni elővette a kenyeret, szalonnát, még egy üveg bor is került az asztalra.  
-    Jó étvágyat! – Akkor mondd el a történetedet! 
-     Köszönöm szépen.  Tóth Mihálynak hívnak. Az igazság az, hogy évek óta vándorlok, nem tudok megmaradni egy helyen. Nincs senkim, a szüleim korán meghaltak, testvérem sincs, így nincs, aki hazavárjon. A szülői házban, az unokatestvérem lakik. Most már azért szeretnék megállapodni valahol, már érzem, hogy a vándorlást be kellene fejezni, már nem vagyok annyira fiatal. A jövő hónapban leszek huszonnyolc. A munkától nem félek, sok helyen dolgoztam, sok szakmát ellestem, úgyhogy nem lesz nehéz munkát találnom, legalább is ebben reménykedem. Már pihenni szeretnék! Családalapításra is gondoltam, csak nagyon nehezen merek belevágni.
-    Ó, akkor a legjobb helyre jöttél! Az erdőn túl van egy nagyobb település, ott aztán találsz magadnak munkahelyet és szép lányokat is. 
-     Köszönöm, Margit néni. Reggel megyek és megpróbálok szerencsét próbálni.
-    Jó, Miska fiam, jó éjszakát!
-     Jó éjszakát! 
Eljött a reggel, Miska elköszönt Margit nénitől és elindult, hogy megtalálja mindazt, amire vágyott. Megérkezett a kis városba. Jött vele szemben egy korabeli fiú, s megkérdezte:
-    Most érkeztem a városba, tudnál nekem munkahelyet ajánlani?  Miska vagyok, szervusz!
-    Szervusz. András vagyok. No, akkor éppen a legjobb helyen érdeklődsz, mert éppen tegnap hallottam, hogy sofőrt keresnek a cégnél. Van jogsid?
-    Persze, az utolsó munkahelyemen is sofőrködtem, akkor mehetünk is. Ja, nem is kérdeztem, milyen cég az, ahova megyünk?
-    Az egy bolthálózat. Vidékre kell kihordani a boltokba a különböző árukat. Én a raktárban dolgozom.
-    Jó, vágjunk bele. Aztán még szállás után is kell néznem.
-    Na, aztán te burokban születtél! Éppen lakótársat keresek, albérletben lakom, de egyedül már egy kicsit drága. Ha neked is megfelel, akkor odajöhetsz. Ha elvégezted a felvételt, akkor keress meg a raktárban. Tóth Bandinak hívnak. Van öt lány munkatársam, csak arra várnak, hogy férjhez mehessenek.
-    Jó, majd megnézem őket is. 
-    Ott kell bemenni a főnökségre! – mutatott egy ajtóra Bandi.
-     Köszönöm szépen.
Ezzel elváltak útjaik. A felvétellel semmi gondja nem volt Miskának, valóban sofőrt kerestek és azonnal el is intézték a papírmunkát. Elmondták, hogy a munkaidő reggel hatkor kezdődik, de lehet, hogy korábban is, attól függ, az árut milyen távolságra kell vinni. 
-    Holnap reggel már munkába is állhat, reggel hatkor keressen meg.
-     Jó, köszönöm szépen.
Miska bement a raktárba. Valóban volt ott öt lány, elég zavarban volt, amikor Bandi bemutatta őt a lányoknak. Egyik szebb, mint a másik. De egy, azonnal megtetszett a fiúnak. Gyönyörű szép sötétbarna a haja és kék a szeme. Ilyen szép szemeket még nem látott, szinte elállt a lélegzete. Meglátni és megszeretni, egy pillanat műve. A lány is hosszabban nézett Miskára, mint ahogy illik, már majdnem kínos volt, amikor a lány bemutatkozott: 
-    Szűcs Magdinak hívnak.
-    Megvárhatlak munkaidő után?
-    Igen, négykor végzek.
-    Jó, itt leszek.
Miska ismerkedett a várossal, tetszettek a kis utcák, a főtér, el tudná képzelni, hogy itt letelepszik. Megebédelt és már három órakor visszament, várta Magdit. De alighogy odaért, Bandi jött vele szembe. 
-    Gyere Miska, hazamegyünk az albérletbe, remélem, hogy megfelel neked is!
-    Remélem én is, de négy órára vissza kell jönnöm, vár Magdi.
-    Nocsak, nocsak! El is hiszem, hogy tetszik, nagyon szép és rendes lány. De nem messze kell menni, addigra bőven visszaérsz.
Valóban nem messze kellett menni, csak kétutcányira. Miskának nagyon megtetszett a szoba, kényelmesen elfértek Bandival. A házinéni is kedves volt. Pontban négy órakor ott állt Miska a kapuban.
-    Sokat vártál?- kérdezte Magdi.
-    Á nem, éppen most jöttem.
-    Akkor gyere, bemutatom a várost.
-    Jó, de közben mesélj magadról! 
-    Nem sok mesélni valóm van. 22 éves vagyok, édesanyámmal élek, édesapám meghalt hat éves koromban, alig emlékszem rá. És veled mi a helyzet?
-    Én eddig vándoroltam, a szüleim meghaltak, egyedül vagyok. Szeretnék már megállapodni valahol.
Így mentek egymás mellett, beszélgettek, s egyszer csak a kezük összeért, majd kézen fogva járták a várost, Magdi mindent megmutatott. Este moziba mentek. Hogy miről szólt a film, talán egyikük sem tudta volna megmondani. Összebújtak, szívük hevesen dobogott, majd szinte egyszerre suttogták: SZERETLEK! Magdi boldogan újságolta anyukájának, hogy találkozott egy fiúval és beleszeretett. Anyukája örült, és kikérdezte mindenről. Másnap természetesen újra találkoztak, majd egy hét múlva Magdi bemutatta Miskát az anyukájának. Miska elmesélte az életét, azonnal megtetszett neki a jó modorú barátságos fiú, remélte, hogy benne nem fog csalódni a lánya, mint az előző fiúkban.
Két hónap múlva Miska megkérte Magdi kezét és a lány igent mondott. Majd egy hónap múlva összeházasodtak. 
Miska nagyon boldog, hogy megtalálta élete párját és vége a vándoréletnek, most már végleg hazatalált.

Nyírbogdány, 2017. február 2.